Ismertek annyira kényelmes embereket, akik szinte szó szerint nem mozdulnak ki otthonról?

Na az már baj, ha egy ilyen férfit egy nő megpróbálja kirángatni és nem sikerül. Az nagy baj.

Amúgy alapvetően én úgy gondolom, hogy nincs lusta ember és lustaság, csak motiválatlan ember és motiválatlanság.

Ez ugyan egyfajta közmondás, de nagyon igaz.

Saját tapasztalataimmal is alá tudom támasztani.

Amikor éltet valami, amikor tudom, érzem, értem, hogy van értelme, eredménye annak, amit csinálok, az óriási hajtóerő. Hegyeket meg tudok mozgatni és egyre jobban és jobban felpörögni, hogyha tetteimre legalább egy picit is pozitívak a visszajelzések.

Ellenben a teljes sikertelenség, a deprimáltság, a túl cudar élethelyzet azok engem teljességgel leblokkolnak, lebénítanak és kiüresedett értelmetlen életérzést adnak.

No ilyenkor látszólag én is egy ilyen tohonya lusta ember képét mutatom a kívűlállók szemében.

Ez akkor van, ha gyakorlatilag értelmetlen bármilyen erőfeszítés is, mert nem tudok vele semmilyen eredményt elérni. Akkor tényleg képes az ember begubózni, netezni és minimalizálni még a mozgást is.

Nem tudom, más hogy van vele, de ez nekem csak egy mentális hibernáltság, mert miközben "lustálkodom" belül majd szét vet a tettvágy és a becsvágy, csak a tehetetlenség nyom le, mert nem tudom merre kellene elindulnom és időközben belefáradtam a "vaktában lövöldözésbe".

Értem ezalatt pl.: egzisztencia. Régen komoly életem volt, volt benne felelősség, de eredmény is, volt benne megannyi erőfeszítés, de volt értelme, volt életszínvonalam. Most is lenne sok mindenre igényem és nagyon nem az a sültgalambváró típus vagyok. De amióta gonosz kacajjal a fejünkön táncol a válság, és ez a rettenetes tehetetlenség, azóta a kérdés főszereplője akár én is lehetnék. Nagyon sok mindennel megpróbálkoztam az elmúlt években és mintha kötelező lenne, rendre mindennel pofára estem. Teljesen elfásultam és közönyös lettem. Annyira emberellenes ez az aktuálszituáció, legalábbis abban, amihez értek, hogy afféle "téli álmot alszik" az aktivitásom. És mondom, sokat tettem magamért, de sehonnan nem volt annyi biztató pozitív eredményű visszacsatolás, ami motivált volna újabb és újabb erőfeszítésekre.

De mondom, ahol legalább valaki a hóna alá nyúlna valakinek és mégsem jön össze, az már súlyosabb kategória.

Sajnos ismerek. Őnmagam.

Nemrég veszítettem el a majdnem tökéletes munkahelyet, és eléggé magambaroskadtam. Kb egy-másfél hónapig volt a nagy lendület, hogy találok másikat, de sajna nem megy.

Eléggé lemaradtam a házimelóval, kivan a tököm mindennel. Most próbálok lépni. Három hét óta először mentem ki a kapun.

9!

Nem un a férjed? Nem jártok sehova?

Mióta élsz így?