Ebből tuti sértődés lesz, mit tegyek?

Ha az egyik sógornő lehet koszorúslány, legyen a másik is.

Szegénykém, csak ő maradjon ki, csak azért mert lassan jár?

Esküvőig még javulhat az állapota. Az oltárhoz meg tényleg nem kell rohanni, szép lassan is ráértek.

Nem vállalnám fel, hogy megsértődjön, szerintem jogosan.

Közös életeteket ne kezdjétek haraggal.

Én nem kérnék fel férjezetteket koszorúslánynak, szerintem ez alapjában véve is fura. :) Biztos, mert én is a jó falusi esküvőkhöz vagyok szokva, ahol ez abszolút nem szokás.

Az én egyik koszorúslányom amúgy egy tolószékes lány lesz. Törpenövésű, elektromos székkel, felállni sem bír, nem hogy végig sétálni a sorok között. :) Megkérdeztem, hogy vállalná-e, azt mondta, hogy nanáá... Innentől kezdve nem érdekel, hogy totyog, vagy végig robok 15-tel a templomban a bevonulásnál, számomra az a fontos, hogy ott lesz közvetlenül mellettem és támogat. Külföldi barátnőm, így azt sem mondhatom, hogy olyan nagyon közeli barátnő, de szeretem, most az én esküvőm van soron és már ő is szólt előre, hogy hamarosan én is mehetek az övére. :)

Hát szerintem férjezett asszony ne legyen koszorúslány.Milyen égő már az.Olyan mintha új férjet keresne magának:-)

A "koszorúslány"-ság annak idején azért alakult ki, hogy alkalom adódjon a fiatal lányok előtérbe kerülésére. Pontosabban, a menyasszony barátnői ott legyeskedtek, segítettek az események központjában , és ezáltal a legényeknek könnyebb volt közülük választani, gyakran a következő esküvőt alapozták meg ilyenkor. Mit akarsz a férjezett asszonyoktól??? vigyék a fátyladat? szórják előtted a rózsaszirmot??

Az oltárhoz nem kell rohanni, szóval már nem értem mi ez.

Ha annyira aggódtok hogy nem bírná akkor valahogy kérdezzétek meg őt is a dologról hogy bírná-e ezt az egészet meg lehetőleg a férjének is mondjátok el nyugodtan hogy mi várható, és szerintem tegyetek próbát erre, ha tényleg nem bírja akkor nem kell elvállalnia.

Szerintem még ami korrekt megoldás hogy szervezzétek úgy a dolgokat hogy mindenkinek jó legyen, ha esetleg még sem bírná akkor könnyebben letudjon ülni valahová, ha úgy van akkor esetleg valami segítséget keríteni neki.

Persze abból tényleg sértődés lenne ha meg sem kérdezitek tőle hogy akar-e koszorúslány lenni, kérdezzétek meg, ha igent mond akkor kigondoljátok okosan hogy akkor hogyan legyen, mert ha már mindenki lehet csak ő nem akkor az elég bunkóság, ha meg mégis azt mondja hogy nem vállalja akkor nincs semmi probléma mert nektek is könnyebb lesz, a lelkiismeretetek is nyugodt hogy ezen nem kell idegeskedni, és a férje sem fog pampogni.

Valld be őszintén, hogy nem is szeretnéd őt koszorúslánynak... az egészségi állapota pont kapóra jött indoknak, miért ne kelljen hívni.

Ha annyira szeretnéd, hogy koszorúslány legyen, fel sem merült volna ez a kérdés, mert találni lehet rá megoldást. Nálunk pl a koszorúslányok bent a templomban már az oltár előtt álltak, apukámmal mentem be...

Szóval elég szemét dolognak tartom, hogy ezt próbálod kifogásként felhozni, mert nem mered neki megmondani, hogy bocs, téged nem akarlak.