Olyan nagy bűn, hogy egy rózsaszín játékot amit nem neki szántunk odaadtam párom unokaöccsének? Vagy az anyja reagál hülyén?
Unokatesómhoz készültem akinek van egy kislánya. Vettem a kicsinek egy apróságot, uniszex játékot, de rózsaszín-zöld színben. Végül nem tudtam elmenni, a játék azóta is itt van. Tegnap beugrott váratlanul párom nővére a kisfiával. Egy hónapban egyszer szoktunk amúgy találkozni, ilyenkor mindig veszünk a gyereknek valamit (nem nagy értékben 1000-1500) körül. Meglátta a játékot, én meg úgy voltam vele neki adom, majd veszek unokatesóm kislányának másikat úgy sem tudom mikor jutok el végül hozzájuk. A kisfiú örült neki, az anyja sem szólt semmit. Erre ma visszahallottam párom másik testvérétől, hogy a nővérük szinte meg van sértődve, hogy én odaadom a gyerekének a rajtam maradt játékokat, mert nem tudom máshova tenni. De alapból a gyerekének nem vettem volna semmit. És még "lányjátékot" is adok neki.
Elég zokon esett, mert tudja (legalábbis azt hittem tudja) hogy nagyon csípem a kispasit, nagyon aranyos kissrác. És tényleg mindig viszünk neki is valamit.
Tudom hogy tényleg "nem szokás" másnak vett ajándékot odaadni, de most így alakult. Én nem hinném, hogy olyan nagy bűnt követtem volna el.
Az anyja reagál hülyén.
A gyerek örült, ha az anyjába szorult volna egy cseppnyi józan ész, akkor örül, hogy a fia vidám.
Kisgyerekes ismerőseim közt rendszeres az ajándék-cserebere, mert x család nem tud mit kezdeni a 93. rózsaszín pónival, z család meg már rosszul van a 75. barbitól... Elcserélik, ennyi. Nehogy már ez legyen akkora bűn.
Ugyan már, az anyja szerintem egy sznob liba, aki elvárná, hogy a fiacskája kizárólag névre szóló ajándékokat kapjon, és egyébként is körülötte forogjon a világ...
És szerintem az sem baj, hogy megmondtad, ez így őszinte, épelméjű ember ezen nem akadna fenn, főleg ebben a szituációban nem. Még ha a gyerek szülinapjára viszed át, akkor azt mondom, tényleg gáz, hogy nem valamit neki vettetek személyesen, de hogy csak átjöttek, megtetszett neki, elvitte, ezzel semmi baj nem kéne, hogy legyen. Inkább örülhetne, hogy ilyen jószívű voltál, és nem tépted ki a gyerek kezéből a játékot, mondván, hogy nem az övé. Lett volna nagy sírás, és akkor meg te lennél a gonosz, önző,irigy és fukar, aki még azt a vacak, elfekvő játékot is sajnálja az ő kicsinyétől...
Az anya reagál hülyén..
1, Mivel írtad, hogy mondtad hogy amúgy a játékot "Katikának" szántad, de nyugodtan elviheti "Pistike" ha tetszik neki, az anyukának ha ez nem tetszik akkor mondhatta volna, hogy köszönik szépen, kedves tőled, de nem szeretnék elfogadni az ajándékot, mivel amúgy másnak szántad volna. Szóval ha őt ennyire zavarja, hogy "rajtad maradt játékokat osztogatsz", akkor el tudta volna intézni 2 mondattal, de természetesen ezt így nem lehet, és bele kell valamibe kötni majd később, és muszáj valami rosszat mondani a másikról a barátnőknek..
2, Ha nem ajándékozod a fiának a játékot, akkor biztosan arról mesélne a hátad mögött, hogy milyen smucig vagy, hogy láttad mennyire tetszik a fiának a játék, és úgysem tudsz vele mit kezdeni, mégsem adtad neki oda, mert sajnálod tőle. Meg biztosan a Katika érdemel csak ilyen szép játékot, a fiának meg az olcsóbbakat veszed csak...
A lényege, hogy az ilyen nők, ha akarnak mindenbe bele fognak kötni, és sosem tudsz jót cselekedni, mert mindenben a rosszat látják. Sajnos vannak ilyen emberek, de rájuk kell hagyni,mert mást úgysem tudsz kezdeni a helyzettel..max megmondod neki, hogy felnőtt emberek vagytok, ha van valami problémája akkor azt neked mondja el!
Az előző jó dolgokat írt, az anyja elintézhette volna finoman helyben vagy szólhatott volna rendesen, nem a hátad mögött... Eddig figyelmes voltál a fiához (igazából most is) s most jön ezzel a "nem vett volna semmit a fiamnak" szöveggel, mintha kötelező lenne mindig külön ajándékot adnod neki... Nem szimpatikus az a nő, legalábbis az adott viselkedése.
Nem látok semmi kivetnivalót abban, amit tettél. A kisfiú meglátta, tetszett neki, értelmesen átgondoltad és nekiadtad. Ez így kerek szerintem :)
Remélem, az anyja kiéli magát a panaszkodásban és nem rontja el a fia örömét, s a kicsi boldogan játszhat a "lányjátékkal", egyelőre mit sem tudva a felnőttek fura világáról...
Igazából az bánt, hogy eddig azt hittem kedvel, és tényleg látja hogy én is nagyon bírom a fiát. De lehet azért voltam ebben a tudatban mert még senki nem mondta vissza a dolgokat:)
A mi családunkban szokás egy rokongyereknek vinni valamit ha ritkábban látjuk, őket kb. havi egyszer, másfél havonta, így mindig viszont valami apróságot. Unokatesóm kislányát már vagy fél éve nem láttam. Egyszer biztos eljutok hozzájuk, úgyhogy eltehettem volna addig a játékot. De olyan kézenfekvő volt, hogy odaadom a kisfiúnak most és játszunk vele. Lehet ezután visszább veszek, vagy ha megyünk akkor a párom adja oda mindig amit veszünk.
De örülök, hogy a többség szerintem nem velem van a baj :)
Tudod mit, szerintem ne vegyél vissza.
Az anyának akarsz megfelelni, vagy a kisfiúnak örömet szerezni? Ha az utóbbi - márpedig szerintem az :) - akkor ne törődj az egésszel. A kétéves nem fogja megérteni, miért fordulsz el tőle, miért nem hozol játékot, miért nem játszol vele, az anyja meg úgyis talál benned hibát, ha akar. Koncentrálj a gyerekre, ha náluk vagytok, foglalkozz vele, az anyja meg olyan, amilyen. :) Arról nem tehet. Fontos is lenne, hogy lásson a kissrác normális nőket is maga körül, nem csak a furkálódó hisztérika anyját. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!