Rossz ember lennék amiért ez elkezdett zavarni?

4éves korom óta van együtt anya nevelőapámmal. 4éves korom óta hívom mamának/papának nevelőapám szüleit (holott nevelőapám sosem hívtam apának)

Sosem tettek különbséget köztem és a vér szerinti unokák közt.

32 vagyok.

Én is azt gondolom, ez nem más, mint irigység.

Ennek biztos van valami mögöttes oka is, régi sérelem?

A szüleid nem tettek különbséget közted és tesód közt régen? Vagy nem érezted úgy, hogy vele engedékenyebbek voltak, többet kapott (figyelem, tárgyak), mint te?

És most ez vetítődik rá a nem vérszerinti unokára?

Kérdező, gondolj bele abba a szitoációba, hogy te vittél volna egy gyereket a férjeddel való kapcsolatba. A férjed szülei unokájukként tekintenének rá és ugyanúgy szeretnék, mint a vérszerinti unokákat, de a sógornőd egyszercsak elkezdene pampogni, hogy miért szeretik a te gyerekedet is ugyanúgy, mint az övét. Nem tekintenéd egy önző hárpiának?

Remélhetőleg nem vagy rossz ember, csak kicsit elment az eszed a szülés után, és majd visszajön.

Nem vagy rossz ember ettől, és igazából én teljesen megértem az érzésedet, habár magyarázatot nem tudok rá.

De felnőtt ember vagy, és az eszed tudja, hogy nem kellene így érezned, tehát próbáld meg átformálni magadban egy kicsit a dolgot, vagy legalább ne mutasd ki. Ez a szüleid döntése, és ha nekik jó így, akkor neked el kell fogadnod.

Igaz, az érzés attól megmarad, tudom, de a saját érdekedben mondom, valahogy legyél túl rajta, mert egy idő után teljesen felőröl lelkileg.

És igen, talán van benne egy kis irigység is, de ez is olyan dolog, hogy legyél nagyvonalú, és lépj túl rajta, mert ez így mindig csak rosszabb lesz.

Miért van annak egyáltalán jelentősége, hogyan szólítja a hozzátartozóitokat? A szeretet, az összetartozás nem ettől lesz jobb, több, vagy más. Önző vagy és kicsit korlátolt, Te akarod megmondani, hogyan érezzen a gyereked, hogyan szólítsa azt, akit lehet, hogy nagyon szeretni fog.

A fiam anyukának szólítja a barátnője anyját. Szerinted a helyemre fog lépni? El fogja törölni az elmúlt 25 évet, az őskapcsot, ami köztem és a gyerekem között van? Eszembe nem jutott volna ilyen baromságon pörögni és azt akarni, hogy szólítsa másképp. Szólítsa, ahogy szeretné, legyen boldog, magam részéről örülök, hogy szeretik és szereti őket.

Második házasságomban élek, a férjemnek unokája van, aki engem a keretsznevemen szólít. Az igazi nagymamája nem törődik vele, nem is látta már évek óta. Amit tudok, megteszek érte, miatta, és nagy ívben lexarom, hogyan szólít. Ha boldog, akkor Hakapeszimakinak is szólíthat.

Ha ezt a kérdező nem érzékelteti a gyerekkel, a nagyszülőkkel, csak ő érzi, amit ugyebár a tetteinkkel ellentétben NEM TUDUNK IRÁNYÍTANI, attól még nem lesz rossz ember.

Szerintem mind éreztünk már úgy valamivel kapcsolatban, hogy mi sem éreztük helyesnek, bűntudatunk volt.

Lehet ez akár egy evolúciós ösztön is, vagy valami elnyomott régi sérelem.

A kérdező felismerte az érzéseit, ez jó. Most már csak azon kell dolgoznia, hogy ezzel az érzéssel úgy küzdjön meg, hogy másokat ne bántson.