Mit csináljak ha itt vagyunk ketten unokahúgommal, és szinte egész nap telefonozik?

Baromira nem érdekli a társaságod, ez van.

Biztos van jó pár ember (mondjuk a barátai), akikkel kimozdulna, de te nem vagy ilyen.

Lehet, hogy egyáltalán nem érdekled.

Mai napig fájdalmasan jut eszembe az a gyerekkori emlékem, amikor nekem még nem volt semmilyen telefonom, a külföldi unokatestvéreméknek viszont igen. Sokszor, mikor hazajöttek, annyira jólesett nekem is, ha a néném megengedte, hogy játsszak a telefonján. Történt egyszer, amikor elkértem a telefont, hogy ismét játsszak rajta (HOZZÁTESZEM, az unokatestvérem egészen addig végig nyomkodta a telefonját, amíg én, meg a család mással töltöttük el az időt), találtam is egy nagyon izgalmas játékot. Alig volt pár perce a telefon a kezemben, az unokatestvérem egyszer csak felállt a helyéről, és azt mondta, hogy ő inkább kimegy játszani, minthogy egész nap a telefont nyomkodja. Tudom, hogy hülyeség, de nekem az akkor nagyon rosszulesett.

Meg pont vele volt még egy olyan sztori, hogy a szobámban volt egy számítógép, amin éppen játszottam. Ő közben szerette volna kifesteni a körmét, de csak a számítógép íróasztalán tudta volna. Én oda is engedtem, közben a tesóm ideadta a laptopját, ha szeretnék rajta Simsezni. Mondtam oké, erre az unokatesóm már megjegyezte, hogy hihetetlen, hogy engem csak ezzel lehet elcsalni a géptől, aztán úgy megsértődött (bár nem értem, miért), hogy egész délután nem szólt hozzám. Persze azt el kellett fogadni, ha neki valamihez hirtelen nem volt kedve. Én mindig igyekeztem barátságos, figyelmes lenni vele, de ő egyszerűen nem az a típus volt, akit ez lázba hozta volna.

Most meg a barátom csinálja néha azt az idegesítő dolgot, hogy facebookozik, egy darabig én is nézem, amit ő, piszkálgatom, hogy figyeljen már rám, de semmi reakció. Amikor aztán én is előveszem a telefonom, mert egyszerűen csak unatkozom egyedül, akkor meg ő lerakja, és nem hagy békén, ölelget meg puszilgat, ami jó, de akkor miért kell megvárni azt, amíg én sem figyelek rá?

Ez ilyen. Csak akkor tudunk változtatni az ilyen személyiségen, ha megbeszéljük ezeket a problémákat, és nem az van rögtön, hogy "kib*szom azt a telefont". Aki mindig telefonozik, igazából csak unja a körülötte lévő világot, sőt még megteheti, amíg nem kell napi 8-12 órát dolgoznia, meg gyereket nevelnie.