Gyerekkorotokban ti jóban voltatok a rokonsággal ? Szeretetek menni rokonlátogatóba vagy szerettétek ha hozzátok jönnek vendégségbe ?

Utáltam. Anyám szülei, testvére, annak a gyerekei tipikus büszke falusiak voltak. Lenézték apámat, és engem is. Egy kedves szavuk nem volt hozzám, úgy kezeltek mint valami fogyatékost.

Mindig rengeteg cuccot vittünk nekik ajándékba, de ha ők jöttek látogatóba, üres kézzel jöttek. Sosem köszöntgettek minket, nekünk viszont kötelező volt őket..

Ha nálunk voltak, mindig tönkretették valami cuccomat, vagy ellopták, a perselyemből tűntek el pénzek..

Anyám keresztanyjáék, annak rokonai; Mindig a régi sztorijaikat kellett hallgatni. Süket volt mind, üvöltözve beszéltek. Én csak az órát néztem a falon, hogy mikor megyünk már végre.

Ha hozzánk jöttek, akkor elvonultam. Még 6 évesen se akartam hallani az üvöltözésüket.

Elég nagy a család, mert a nagypapámnak is rengeteg testvére volt.

Kb. 5 évente szoktak lenni össznépi találkozók, de ott csak a tömény f@szmeregetés megy, hogy kinek mit tanul a gyereke, meg kinek a kije lett belőle.

A nagynénikkel, nagybácsikkal való ünneplésnek addig volt hagyománya, amíg éltek a nagyszüleim. Gyerekként még élveztem, hogy ugrálhatok az ágyukon, de aztán szépen lassan tudatosult bennem, hogy nem mi vagyunk a favoritok. Hiába próbáltunk kedvesek lenni, mindig találtak valami fogást, amiért csesztethettek, megismerni viszont soha nem akartak igazán.

Gyerekkoromban értékeltem - aztán felnőttem, és rájöttem, valójában mekkora szarkavaró az egész bagázs, ott vágnak keresztbe egymsnak, ahol tudnak.

Jóideje max. az időjárásról beszélek velük mert azt hiába mondják vissza xy-nak, meg hiába akarnának csámcsogni rajta.

Igen szerettem. Nem volt nagy a család, de még fiatalok voltak, ment a nyüzsi, 2 uncsitesóm, stb.

Sokkal jobb volt akkor a családi hangulat. Mostmár inkább fárasztó. Megöregedtek, állandóan megy a nyafogás, a vitatkozás, a felük meg is halt. Kihal a családom, meg férjemé is, mert gyerekünk az nem lesz, de az ő családja is ilyen.