Ilyen esetben nagyon gonosz vagyok, hogy már nem segítenék nekik szívesen? Próbáljak velük beszélni?
Nem élünk túlsagosan jól, de az unokatesómék nálunk sokkal rosszabbul élnek, csak annak nem tartoznak, aki nem adott nekik.
Mivel az ő gyerekeik kisebbek, mint a mieink, így én a kinőtt ruhákat, megunt játékokat mind továbbadtam nekik az utóbbi években. Pénzzel nem igazán szerettünk volna segiteni, mert attól féltem, hogy azt nem a gyerekekre költenék.
Annak ellenére, hogy egy csomó holmit nekik adtam, a gyerekek folyamatosan ócska, szakadt, foltos ruhákban járnak, piszkosak stb sajnos már a gyamhivatal beszállt a buliba. Próbáltam nem nagyon belefolyni a dologba, mert ténylegesen segiteni nem tudunk, a katasztrófatúrizmust meg gusztustalannak érzem. Erre a múlt héten megállított a volt vedőnőnk és kicsit indulatos stílusban, csaknem számon kért, hogy azt ne mondjam már, hogy nem férne bele néhány pólót vagy nadrágot átadni unokatesóméknak, 3 gyerekről biztos került le olyan, amit nem tudok eladni es milyen unszimpatikus, hogy inkább kidobom, mint nekik adnám, pedig biztos tudom, hogy milyen rossz helyzetben vannak. Azt mondta, nem ilyennek ismert meg és bár nem kérhet semmit, de próbaljak meg egy kicsit elgondolkozni a dolgon. Szóhoz sem jutottam. Mondtam neki, hogy mennyi mindent adtam már nekik, de ott és úgy, utólag úgy érzem, csak mentegetőzésnek tűnt az egész.
Az egyik barátnőm javaslatára kutakodtam kicsit a neten és legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy az unokatesóm párja szépen eladogatja a tőlünk kapott cuccokat. Ez piszok rosszul érintett. Persze, nekik adtam, nem azzal van bajom, hogy eladják, inkább azzal, hogy a védőnős beszélgetés alapján miket mondanak ők rólunk másoknak.
Most is van nálam egy kupac kinőtt ruha, amit neki akartam adni, de most valahogy nem érzem úgy, hogy nekik szeretném. Van más, aki fixen örülne neki, igaz nem rokon, csak játszótéri ismerős.
Nem tudom, hogy mit tegyek. Próbáljak velük beszélni vagy hagyjam a csodába, de akkor meg egy idő után úgyis feltűnik, hogy elmaradoznak a ruhák.
válasza:Add oda a védőnőnek, hogy adja nekik, aztán mutasd meg neki a hirdetést, ha megint felteszik.
Vagy olyankor add a gyerekeknek a ruhát, amikor az unokatesód párja nincs otthon.
válasza:
válasza:A védőnő hitt neked amúgy? Bár az ember nem befolyásolhatja, hogy mit beszélnek róla mások, így engem ez már nem érdeklne.
Különben én a helyedben nem adnék többet semmit sem.
válasza:Azt nem tudom, higy hitt-e nekem vagy sem. Igazaból nem is az ő vélemenye izgat a legjobban, hanem már lehet, hogy rémeket látok, de volt néhány ismerős és rokon, akik látszólag minden ok nélkül megszakították velünk a kapcsolatot és teljesen véletlenül, velük továbbra is tartják.
A linkelt kérdésben szereplő családról nem gondolnám, hogy éppen ki akarják tőlük emelni a gyerekeiket, főleg, hogy szeptemberben fog szülni a hölgy.
A gyerekorvosi rendelőbe tényleg be lehet vinni cuccokat, de nem úgy, hogy xy részére, hanem akinek kell, viheti.
válasza: válasza:A védőnőt én utólag is felhívnám és jól kiosztanám, hogy
a) először tájékozódjon, méghozzá ne egyetlen forrásból, mielőtt bárkinek is nekitámad;
b) én adtam az unokatesóméknak egy csomó ruhát és nem tehetek arról, ha ők azt nem a gyerekekre adták, hanem eladták vagy eldobták;
c) ha az összes kinőtt ruhát a kukába dobtam volna is, ahhoz NEKI konkrétan SEMMI köze nem lenne, úgyhogy legyen szíves ÖRÖKRE befejezni az életembe való belepofázását, mert a következő ilyen alkalomnál a főnökénél/felügyeleti szervénél panaszt teszek ellene.
Egyébként ezek után az unokatesómékkel megszakítanám a kapcsolatot, semmit se adnék nekik. Amit nem tudnék eladni, menne a Vöröskeresztnek, ha meg nekem nyávognának az unokatesóék, elmondanám, hogy irány a Vöröskereszt, biztos van náluk ilyen és olyan gyerekruha, mert nemrég én magam vittem oda. Aztán ha azt eladják, azon már hümmögjenek a vöröskeresztesek, nem az én dolgom.
válasza:A pletyka részhez tudok hozzászólni. Én is visszahallottam régen, hogy nem foglalkozom a testvérem gyerekeivel és eltiltom a sajátjaimat az unokatestvéreiktől. Pedig a testvérem szerint milyen jó lenne, ha bandázhatnának. A valóság az volt, hogy jó párszor nekifutottam, áthívtam számtalanszor és séta közben felhívtam, hogy beugranánk egy percre. Sosem akart beengedni, találkozni. Nem jöttek, nem hívtak, de havi egyszer elpanaszolta, hogy milyen szomorú, amiért én olyan rideg vagyok.
Feladtam, nem érdekel, mások miket beszélnek rólam. Neked is ezt javaslom. Ha újra akarod építeni a kapcsolatot az elvesztett emberekkel, egyszer keresd meg őket, mondd el, amit szeretnél és bízd rájuk a folytatást. De ne lepődj megy ha így sem javul a helyzet.
válasza:Eszembe se jutna magyarázkodni a védőnőnek vagy bárkinek. Mondjuk a számonkérését sem értem, hogy milyen alapon veszi a bátorságot..
Eleve rengeteg hasonló helyzetben lévő családot látott már. Ha valakinek akkor neki, meg a szociális hálóban dolgozóknak van legnagyobb rálátásuk, hogy némelyik szülő a tápszert, pelenkát egyéb adományokból származó holmit simán eladják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!