Rohadt szarul és kínosan érzem magam, amiért nem adtam kölcsön pénzt egy rokonmnak. Mit tegyek?

Mennyire ismered? Vissza fogja adni? Ha biztos vagy benne, hogy megadott határidőre vissza tudja adni, adjál neki, ha nem, nem.

Nálunk pont így fürdött be a relatíve jó anyagi helyzetben lévő rokon, sokkal nagyobb összegről volt szó, jóhiszeműen odaadta, sose látta viszont, azóta az adós a telefont sem veszi fel neki...

Szóval te is mered, mennyire megbízható.

Én a legközvetlenebb rokonaimat leszámítva senkinek nem adok pénzt kölcsön, de ők meg nem kérnek.

Erre vannak a bankok, hitelintézetek nem arra, hogy tönkretegyük a rokoni-baráti kapcsolatokat.

Amennyiben komolyan gondolja a visszaadást úgy a hitelkártya rendelkezésére áll, ha pedig nem, akkor bokszoljon ő a hatóságokkal.

Nálam eleve az a szabály, hogy közeli rokonnak és barátnak nem adok kölcsön, csak örökbe. Ha mégis ragaszkodik, hogy visszaadja, akkor jó, ha nem, nem baj, mert eleve így számoltam. De nyilván nem kell ezen a felfogáson osztozni.

Viszont távoli rokonnak, akivel nem tartom a kapcsolatot, azért nem adnék, mert egyrészt nem is ismerjük egymást gyakorlatilag, másrészt jó esély van rá, hogy eleve azért kér ilyen "rokonok vagyunk" alapon, mert nem akarja visszaadni, és így még kényelmes is neki, hogy nem vagyunk közeli viszonyban, nem kell számolnia rá, hogy megyek rátörni az ajtót, hogy adja már vissza.

Jól tetted, hogy nem adtál szerintem, főleg, ha te sem dúskálsz a pénzben és hiányozna az az összeg a kasszából, ha nem adná vissza (és jó eséllyel nem adná vissza).

Teljesen átérzem, amiről írsz, meg amit érzel. De ezek csak az érzések. Vissza kell térned a realitás és a tények valóságába. A valóság és a realitás meg az, hogy alig tartjátok a kapcsolatot, mégis hozzád fordult. Semmi garanciát nem látsz arra, hogy vissza is kapod majd. Nem kerülhetsz te nehéz helyzetbe miatta, ha esetleg vissza se tudná adni. Ha neked is hegyekben állna otthon a pénz, akkor más lenne a helyzet ha nem adnál (akkor se lennél köteles), de így, hogy neked sincs túl sok, nem adhatod neki még azt is, hogy vagy visszakapod vagy nem. Ha kis összegről van szó, meg tudja oldani egy kis ügyességgel máshogy is az előteremtését. Elad a házból valami feleslegessé vált dolgot, számára már nem fontos tárgyat vagy elmegy valami gyors munkára, ami azonnal fizet, akár napi bérben. Ne aggódj miatta, meg fogja tudni oldani. Ha adtál volna neki, az is benne van a pakliban, hogy utána mindig téged keresne majd, amikor megszorul. Az meg neked se lenne kellemes hosszútávon, ha mindig hozzád fordulna segítségért. Ő a keresztanyád. Vagyis te sokkal fiatalabb vagy nála. Nem a te dolgod gondoskodni másokról. Magának kell megoldania a pénzügyi nehézségeit, hisz felnőtt ember. Ha olyan helyen él, menjen el pár napra idényjellegű napszámos mezőgazdasági munkára vagy vállaljon gyermekfelügyeletet, kutyasétáltatást, menjen takarítani vagy vállaljon házvezetést, ilyesmit. Ha egy kicsit is kreatív, meg fogja tudni oldani magának, ne aggódj.

Ha a lehetőségeid 100%-os biztonsággal megengedték volna, hogy kölcsönadj neki, akkor megtetted volna. Nem vagy rossz ember amiatt, hogy mérlegeltél és reálisan úgy láttad, hogy akkor te kerülhetsz nehéz helyzetbe, ha esetleg nem tudja megadni a tartozását. Segíteni csak akkor lehet, ha bőven van miből és az sem okozna problémát, ha esetleg nem kapnánk vissza időben a pénzt. De így, ha esetleg neked is szükséged lehet rá, így nem rosszakarat, nem rosszindulat volt az elutasítás mögött, hanem a józanész és a reális belátás egyetlen helyes és megfontolt, átgondolt módja.

Ne legyen lelkiismeretfurdalásod olyan szituáció miatt, ahol erőn felüli segítségnyújtást várnának tőled. Az ember addig segít, amíg tud. De nem hozhatja saját magát nehéz helyzetbe mások miatt. És azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy ilyen esetben természetesen nem vár hálát az ember, de nagyon gyakran az a kifutása a kölcsönnek, hogy meg sem köszöni igazán, aki a kölcsönt kapja, meg a visszafizetés is a legtöbbször akadozni szokott vagy meg sem történik egyáltalán. Nem vagy hibáztatható azért, mert nem ugrottál rögtön fejest a bizonytalanba. Szerintem jól tetted. Ez volt az egyetlen REÁLIS döntés. A többi az mind érzelmi alapú lett volna. Azoknak meg sosincs jó vége.

Jól tetted, hogy nem adtál.

Eleve pofátlan ember az, aki olyantól kér kölcsön, akivel ritkán találkozik.

Ill. valószínűleg az az oka, hogy aki őt jobban ismeri, az MÁR nem ad neki. Mert korábban adott, és nem kapta vissza.

Ha el akarsz veszíteni egy barátot vagy tönkre akarod tenni bármelyik rokonoddal a kapcsolatot, akkor egyszerűen adj kölcsön nekik pénzt. Így mennek tönkre örök életre a barátságok.

Bármilyen hülyén is hangzik, azzal hogy valakinek kölcsön adsz aki szorult helyzetben van, nem segítesz, hanem még mélyebbre tolod a problémáiban és a viszonyotok is garantáltan rámegy.

Ha valakinek kölcsönre van szüksége és aránylag rendben van az élete (ergo van munkahelye, nincs adósságspirálban, stb) akkor bármelyik bank ad neki kölcsönt, 100.000 Ft-tól. HA nem ad a bank, az okkal van, merthogy a bankok nem hülyék... Azért nem ad a bank, mert tudják, hogy nem fogja tudni visszafizetni és bajlódhatnak a behajtással.

Kis összegnél szerintem még inkább figyelemfelhívóbb ez az egész, mert ha valakinek 30-40 ezer forintot kölcsön kell kérnie, az tökéletes indikátor arra vonatkozólag, hogy pénzügyileg gatya az ember. Ha most nincs 30-40 ezer forintja, akkor nem lesz jövő hónapban sem.

Jó akkor vagy és akkor teszel jót, ha azt mondod, hogy "itt van a 40 ezer forint, egészségedre, remélem segítettem vele". Na az segítség.

De ezek a kölcsönkéregetések úgy szoktak zajlani, hogy "jövő hónapban esküszöm visszaadom", aztán megy a nyalizás, hogy még nem, de nyár végéig, aztán jön a tél elején, nem veszi fel a telefont, te is idegesebb vagy, ő nem érti mit nyivákolsz, eddig is megvoltál a pénz nélkül, és a végeredmény az elb.szott rokoni kapcsolat, mert kaffogtok egymásra, és lehet soha viszont nem látod a pénzedet, de legalább szóba nem álltok egymással többé.

Pénzt úgy adj, hogy vagy adod és az övé, vagy inkább ne adj...

Én például mindig jól kerestem (külföldön dolgozom 19 éves korom óta, most vagyok 33), állandóan megtaláltak a kölcsönkéregetők, és volt hogy adtam és a végén maradtam a sz.r, maradjunk ennyiben...

Már nem adok, vagy ha igen, akkor megmondom hogy rendben van, adok, kifizeted az ügyvédi költségeket, íratunk egy papírt és akkor szívesen, 100.000-et vagy 1 milliót is akár.

Természetesen ebben az esetben már senkinek nem kell pénz.... Nem kell kimatekoznod, hogy miért, teljesen egyértelmű.