Veletek is előfordulása, hogy teljesen megőrültök amikor a családdal készültök valahova?

Ezért nem megyek velük sehova 2 éve már.

Jobb így mindenkinek.

Igen, állandóan a férjemre kell várni. Én két gyereket összeszedem, kaja, váltóruha(picik), elpakolok, hogy ne kupira érjünk haza, én is elkészülök, stb. Neki annyi dolga van, hogy felöltözzön. Ő akkor kezdi el, mikor indulnánk.

Ettől persze ideges lesz, mert miért kell rohanni, en meg anyázok, hogy volt rá egy órája.

Nem járok családi rendezvényekre pontosan emiatt. Nekem nincs szükségem a stresszre, meg az üvöltözésre.

Az exem meg pont olyan életképtelen hülye volt, mint a négyes férje, csak nekem volt annyi sütnivalóm, hogy eljegyzésig se menjünk. Hogyne :D

Nem, nem szoktunk megőrülni.

Egyébként kicsit konkretizálni kéne a kérdést. Ahogy a válaszokat olvasom, legtöbb családban a másikra várás okoz feszültséget. Ill. az se mindegy, mit jelent a "készülünk valahová". Egészen másképp kell pakolni, ha ebédre megyünk a szüleimhez (városon belül, autóval nincs 10 perc) vagy ha egész napos, netán több napos utazásra megyünk.

Ha autóval megyünk, nálam alapelv, hogy nem késsük le az indulást, tehát nincs miért idegeskedni. Ha ebédre megyünk (vagy általában véve vendégségbe), a szüleim vagy a tesómék sem órával a kezükben nyitnak ajtót, hogy miért 12.10-re értünk oda dél helyett. Amíg a gyerekek pelenkásak voltak (#6-ra utalva), addig pláne minden rokon megértette, hogy kisgyerekkel nehéz pontosnak lenni, és egyébként meg ilyenkor autóval mentünk, tehát vonatot, buszt sosem késtünk le.

Egy kicsit lazábbra kell venni, nem görcsölni. És szép nyugodtan összepakolni, felöltöztetni a gyerekeket. Tart, ameddig tart.