Veled előfordult már, hogy nagyon "rád szoktak" a rokonok? Úgy értve, hogy automatikusan kapóra jössz nekik, mert úgyis mindig ráérsz.

Nálunk ez fel sem merül a rokonokban. (Úgyhogy valamit biztosan nagyon jól csinálok.)

Nálunk nem rokon hanem egy ismerős csinálta ezt. Még 2-3 alkalommal segít az ember de mikor ünnep van és reggel fél nyolckor csörög, hogy neki most vigyünk el valamit mert ő nem bírja. Párom munka után volt végre elaludt, hát nem tetszett, hogy nem segít, hogy nem ugrik rögtön. Utána mondta a hülyeségét. De nem érdekel innentől kezdve oldja meg maga.

Igen, amikor gimis voltam, rám kapott egy idősebb rokon házaspár. A mi utcánkban laknak, anyám járt hozzájuk hétvégente. A kisváros ahol laktunk konkrétan a nevében volt város, egyébként ha valamit intézni akartunk, a 40 km-re lévő másik városba kellett járni, oda jártam be gimibe. Rokonék először pár aprósággal (elszakadt nyaklánc, ilyesmi) kértek meg, hogy vigyem el és csináltassam meg ha már úgyis ott tanulok, hazafelé jövet meg amúgyis előttük jövök el, be tudom adni. Ez oké is volt, amíg vérszemet nem kaptak és minden hülyeséget velem akartak beküldeni meg megcsináltatni a városban. A probléma az volt, hogy amikor végeztem a suliba, jött egy busz, utána pedig csak 2 óránként és gyakran olyasmit akartak intéztetni velem, amihez ki kellett mennem a város szélére és nem értem el a buszt. Volt hogy be is szóltak mert ők a szokásos busszal vártak de a későbbivel jöttem mert időbe telt elintézni a szarságukat. Na akkor megmondtam hogy hagyjanak a hülyeségekkel, a lófaxnak is van vége. Persze elhordtak mindennek meg anyámnak is mondogatták hogy egy lusta suttyó vagyok, hogy ennyire nem vagyok képes.

Nálunk is ezzel próbálkoznak. Anyósom nem hajlandó pár km-t sem vezetni, pedig van jogosítványa meg autója. Mégis, ha valamelyik öregnek baja van, elvárnák, hogy mi cipekedjünk, akár munkaidőben is. A többedik alkalom után azt mondtuk, többet ilyet nem csinálunk, azóta többször nem ugrottunk nekik, lassan talán leszoknak. Mikor a családban mindenkinek van külön autója meg jogsija, oldják meg maguk közt. Mi az előnyökből sem vettük ki a részünk (szülőknél lakás...stb, mint a testvéreink), támogatást sem fogadunk el, így nincs mit felhándigálniuk sem.

Igen, amikor megszűnt a munkahelyem, és majdnem 4 hónap volt mire másikat találtam, akkor két rokonom is úgy gondolta hogy nekem nincs más dolgom hetente többször mint őket furikázni- az én pénzemen- és nekik segíteni.

Az kéne még! Velem ezt háromszor lehetne megcsinálni: először, utoljára, és soha többet. Madarak a másik oldalon!

Férjem egyik húga csinálta ezt. Férjem asztalos, hát persze csináljon meg mindent az újonann vett házukban. De azonnal, dobjon el mindent és ha más dolga volt, megsértődött. Rám, a saját szintén átalakítás alatt lévő házunkra, saját magára semmi ideje nem maradt. Végül megelégeltem és mondtam neki, h állítsa le a tesóját. A szüleikkel ugyanezt csinálta, ott is veszekedés lett belőle, de végül leállította magát. De addig nagyon rossz volt, mert hát tesó, meg nem is csinálta előtte, nehezebben szánod rá magad, h szót emelj. De muszáj.