Ez gond, hogy zavar és nem tudom úgy családtagnak tekinteni?

Nem lehet hogy itt a gyerek az csak egy ürügy részedről?

Milyen volt a kapcsolatod a bàtyàddal a gyerek érkezése előtt és utàn? Nem lehet hogy megvàltozott valami (ami érthető is hiszen a bátyád már nem "csak" egy tesó hanem egyben egy felelős szülő is) a kapcsolatotokban és ezt te nehezen dolgozod fel? Szerintem beszélj erről a bátyáddal őszintén és majd az megnyugtat hogy a kicsi ellenére te ugyan úgy fontos vagy neki és pótolhatatlan.

"Amiből benned egy szikrányi sincs."

Ha valaki tényleg nem szeret akkor nem ezzel fogod felébreszteni benne a szeretetet. Szóval kártékony ez a komment.

Az, hogy nem tudod a kisgyereket családtagnak tekinteni, az kizárólag téged minősít.

Ha én a bátyád helyében lennék, megmondanám, hogy csak akkor merj a testvérednek nevezni, ha mindegyik gyerekemet elfogadod.

Egyébként szerintem is ott van mindennek a gyökere, hogy a bátyád feleségét utálod.

Ismeretlenül is elismerésem a bátyádnak és a szülőknek, hogy ilyen nagyszerű emberek. 🥰 Nem is értem, hogy egy ennyire befogadó családba hogy született egy ilyen rosszindulatú valaki, mint te…

Megnézném a fejedet, mikor hazaállítasz majd egy pasikával/nőcskével, majd a szüleid, bátyád közlik, hogy nem lesz soha a család része, elvégre ugyanúgy egy kívülről betolakodott valaki számukra, mint neked egy 2 éves kislány.

# 13. Nagyon tévedsz. Szeretetet csak szeretettel lehet felébreszteni.

Ha a kérdező felismeri, hogy az a kislány elfogadja őt családtagnak, csak attól enyhülhet meg a szíve.