Miért megy allandoan a toxikussag, versengés, lenézés a családban?

#3: Emiatt nem kell külföldre menni feltétlenül, bár, a közhangulat miatt nem árt.:(.

Én 2 éve kezdtem el rokonokat szelektálni. Volt több ember is, aki már sokszor kiverte nálam a biztosítékot, de anyám jóban volt velük, ezért lakatot tettem a számra. Aztán 2 éve volt egy családi esemény, amit nem úgy szerveztem, ahogyan ezek a rokonok szerették volna, ezért megsértődve felhívtak és számon kérték a dolgokat. Na , ekkor mindenkinek szépen elmeséltem , hogy ez egy általam szervezett családi alkalom, úgy intézem, ahogyan tetszik,azt hívok meg, akit akarok, és tessék tudomásul venni, hogy őket nem akarom. És ha ez nem tetszik, akkor a továbbiakban semmilyen eseményre nem akarom, sőt, a telefont sem akarom felvenni többet. Jaj, nagyon nyugodt az életem azóta, csak azokkal a rokonokkal van kapcsolatom, akikkel jól érezzük együtt magunkat.

Ehhez csak egy nagy levegőt kell venni , egyszer és utoljára elmondani a döntés okait, majd nem felvenni a telefont, nem kinyitni a kaput. :)

A lenézéstől, kibeszéléstől, áskálódástól akkor tudsz megszabadulni, ha fejben eldöntöd, hogy kész, vége, elhatárolódom. És meg is teszed. Ehhez nem kell külföld, nem menekülni kell, hanem vessző helyett pontot tenni oda, ahová már rég kellett volna.

Nem felvenni a telefont, ha keresnek épp nem érsz rá, ha mailben vagy messengeren keresnek, maximum szűk szavúan válaszolni.

Sőt annak idején, amikor hasonló helyzetekkel találkoztam, kerek perec meg is mondtam, hogy erre nem vagyok kíváncsi, hagyjanak ki belőle. És ahogy korábban írták, a no contact. Eleivel fura lesz, de egyre nagyobb lesz az önbizalmad, egyre több energiád lesz azzal hogy nem szívják le ilyen véglények.