Voltatok már olyan helyzetben hogy a családotok ellenezte a kapcsolatotokat? Mi lett a vége?
25 éves nő vagyok.
Nagyon összetartó családom van, imádjuk egymást.
Lassan 1 éve együtt vagyok valakivel, de titkolnom kell előttük mert egyszerűen nem képesek elfogadni őt. Pedig nincs vele semmi probléma, nagyon rendes és dolgos ember. Annyi kivetnivalójuk van vele, hogy szerintük nem elég művelt és tanult hozzám. Illetve nagyon gyerekként kezelnek mert én vagyok a legkisebb testvér, holott már 4 éve egyedül lakom.
Egyre nehezebb ez a titkolózás mindkettőnknek, tudom nem lett volna szabad hagynom hogy idáig fajuljon de annak idején a nővérem megfenyegetett, hogy nem láthatom a keresztlányomat ha továbbra is ezzel a férfivel maradok. Év elején szeretnénk összeköltözni, de rettegek hogy mi lesz belőle mert akkor már nem fogom tudni és nem is akarom titokban tartani a kapcsolatunkat. Nagyon szeretem ezt a férfit de a családomat is, és megszakad a szívem ha arra gondolok hogy választanom kéne közöttük. Volt már valaki hasonló helyzetben? Ha igen, mi lett a vége?
Szerintetek beletörődnének egy idő után?
Nézd, én a másik oldalon vagyok, a lanyom kapcsolatát elleneztem nagyon. Nagy volt köztük a korkülönbség, a pasi nem épp tisztességes életet élt, sok olyanba bele vitte a lányomat, amibe nem kellett volna. Anno én egyszer elmondtam , hogy ez nem lesz jó neki, de nem érdekelte, én meg nem törődtem vele többet. Az ő élete, úgy baxxa el ahogy ő akarja. A pasi szívesen volt látva mindig, ha véletlenül eljott. 4 évig voltak együtt, kb havonta szakítottak, aztán újra kezdték. Utóbb kiderült, ravette a lányom lopásra, raszoktatta a kábítószerre. A lanyom döntése volt, bármikor nemet mondhatott volna, kerhetett volna segítséget tőlünk, így én nem hibaztatom a pasit. A gyerekem ügyesen elbaxxta az életét, mert nem hallgatott rám anno.
Gondold végig, nem e lat valamit a családod, amit te nem. Nem mindig az az igazság, amit a rózsaszín szemüvegen keresztül lát az ember.
Amúgy meg neked is azt tudom mondani, amit a lányomnak: a te életed. Ha te szereted ezt a férfit és vele képzeled el a jövődet, akkor mellette kell kiallnod. Nem kell titkolni, oda kell állni a világ elé vele.
18 voltam mikor kibukott, hogy már fél éve együtt vagyunk, ellenezték.
Én meg közöltem ha eddig nem szóltak bele a párválasztásomba, ezek után se tegyék, mert úgy se engedem. Elmúltam 18, majd én eldöntöm kivel akarok lenni. Ők még ismerjék előbb meg és csak utána alkossanak véleményt.
18 éve vagyunk együtt, 9 éve házasok, van 3 gyermekünk. Felépítettük az életünk, saját házunk van, amit mi ketten hoztunk össze.
Gyerekként kezelnek, mert úgy is viselkedsz. 🤷
#13 nem maradt ki, oda van írva:
“ Annyi kivetnivalójuk van vele, hogy szerintük nem elég művelt és tanult hozzám.”
22 evesen osszejottem a volt parommal, aki akkor 39 eves volt. A szuleim nem orultek neki, de sok beleszolasuk nem volt, felnott ember voltam es dolgoztam, kulon eltem. Vele sosem ereztettek, hogy nem orulnek a kapcsolatunknak. Aztan masfel ev mulva vege lett, szerintem megkonnyebbultek.
Velemenyt, ha kerdezik, el lehet mondani, de zsarolni meg fenyegetni, hogy ez meg az lesz ha nem ugy tancosz ahogy ok futyulnek, na az gusztustalan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!