Régóta nem vagyok jóba a rokonaimal első illetve másod fokú unokatestvéreimel nénikéimel illetve a bácsikámal sem szinte egyikkel sem apai ágrol gyűlölöm őket mivel hazugságokat állítottak de közben úgymond hiányoznak mármint az hogy?

Tanulj meg ezzel együttélni.Idönként felülbírálom az ismerösöket,barátokat rokonságot stb.Azt keresem ki az aki csak anyagiasságból,érdekből tart ki mellettem és ki az akiben megbízhatok.Amikor kezdtem így boncolgatni a kérdést sok " sallang " volt.Az természetesen szintén figyelembe vettem,hogy esetleg én is hibázhattam és azért olyan velem amilyen.Górcső alá vettem minden lehetőséget.Kevesen maradtak de még így is azt vallom, jobb egy barát mint 100 ellenség barátköpönyegve bujtatva.Fáj?!Ez már vele jár! Ezért írom,meg kell tanulni vele együt élni ha nem akarom magam kitenni atrocitásoknak.

Azt nem tudom te hogyan mérlegeled amit írtam,ha másoktól jobb tanácsot kapsz fogadd meg azt és add vissza az enyémet.Nincs belőle harag.

"bár nem tudom akkor szeretek e vagy csak úgy tettek"

Ez az, amibe belekapaszkodunk, én is beleestem ebbe a hibába. A saját fülemmel hallottam, amikor a nagynéném (anyám testvére) mószerolt a főnökömnek, hazudozva rólam mindenfélét (egy munkahelyen dolgoztunk). Nem tudták, hogy ott vagyok még az irodaépületben.Egy világ omlott össze bennem, és bár tudom, hogy akit szeretünk, azzal nem csinálunk ilyet (amit ő tett velem), mégis utána még évekig tartottam a kapcsolatot vele.

Aztán amikor férjhez mentem, gyerekem lett, valahogy elkezdtem "felnőni" érzelmileg is, akkor baxtam rá a telefont. De akkor már nagyon sok volt a rovásán.

Szóval bocs, hogy bő lére eresztettem, nekem a válaszom az, hogy nem szerettek, csak úgy tettek. Neked is az illúzió hiányzik, mert szeretnéd azt hinni, hogy tényleg szerettek, de ez sajnos nincs így.