Kinek volt igaza ebben az esetben?
16
Én nem kértem senkitől semmi segítséget. Egyenlőre nem kell segítenie senkinek. Úgy gondolom, hogy a gyerekcsinálás az a kettőnk ügye a férjemmel. Nem szeretnék belevonni senkit, max az orvost. Ezért nem értem anyukámat miért vetette bele magát ebbe az egészbe. Bánom is, hogy beszéltem neki erről. Ezzel azt érte el, hogy többet semmit nem mondok neki.
És nyilván később ha valakivel meg akarom beszélni akkor biztos találok megfelelő embert.
24
Pont, hogy nem akarom nagy dobra verni. A főnökömön kívűl senki nem tudja a munkahelyemen. Nem akarok olyan lenni aki boldog boldogtalannak mondja. Mert ismerek ilyet és én pont nem ezt akarom. Meg amúgy nem tartozik a munkatársaimra. A főnökömnek tudnia kell mert ő enged el a vizsgálatokra de a többiekre nem tartozik. Amúgy meg férfiak között dolgozom rájuk még úgy sem.
De mivel teszem tönkre más életét? Nem csinálok semmit. Nem osztom meg másokkal.
Egyébként iszonyú sok embert érint a dolog. Nem is gondoltam.
Téged értelek, valakivel meg akartad beszélni, nyomasztó eljárás. Az is világos, hogy másokat nem akartok beavatni, hogy ne zaklassanak kérdésekkel a sikertelen hónapokban.
Anyukád hallotta, amit mondtál, és amit kértél, de az ő agyáig az jutott el,hogy Lesz Unokája! Eszébe se jut, hogy nem néhány hét múlva állsz elé a jó hírrel, hanem évek és kemény gyógyszeres kezelések sorozata kell a sikerhez. Addig pedig kicsit sem segít a vak hite és az öröme,hogy elindultatok a hosszú, rögös úton. Ő a végeredményt látja, te az oda vezető szenvedést és aggódást.
Én nem haragudnék, de ezután más bizalmast választanék, aki túllát a saját érzésein.
Amikor elmondtad anyukádnak határozottan megkérted, hogy ne mondja el a tesódnak? Ha igen, akkor neked van igazad, ha nem, akkor érthető anyukád (más dolgokat gondolom megoszt rólatok tesóddal és nem szokott gond lenni). Kicsit te is hibás vagy, mert ha valami NAGYON fontos, hogy ne jusson el senkihez/egy konkrét személyhez, akkor csak olyannak mondjuk el, akinél NAGYON biztosak lehetünk, hogy nem adja tovább. Nagyon igaz a mondás, hogy egy titok addig titok, amíg csak egy ember tudja.
Nálunk általában megosztunk ilyen dolgokat tesókkal is (konkrétan mi is lombikozunk, mindenkinek el szoktuk mondani, hogy állnak a dolgok), de mi jóban vagyunk velük mindkét oldalon, nekem jólesik, hogy tudunk róla beszélni, szurkolnak stb. DE! Néha van olyan dolog, amit tesómnak elmondok, anyunak nem, vagy fordítva (van hogy csak átmenetileg), öcsém is szokott néha dolgokat mondani, amiket anyuval nem oszt meg, ilyenkor mindig egyértelműsítjük, hogy ezt most légyszi anyuval/öcsivel ne oszd meg, nem mondd el neki. Olyan még szerencsére nem volt, hogy ezt nem tartotta volna be valaki, azonban anyumat pl. ismerem, nem rosszindulatból, de ő hajlamos a "hírterjesztésre" szóval 3x meggondolom hogy olyasmit elmondjak-e neki, amit BIZTOSAN nem akarok, hogy más is megtudjon a családból.
Nem tudom miért nem akartad megosztani a tesódékkal ezt az infót, de ha továbbra sem akarsz mindenről beszámolni, akkor mondd meg neki meg anyukádnak, hogy ez egy olyan intim dolog, amiről egyelőre senkivel nem akarsz beszélni, így a továbbiakban nem osztod meg velük a híreket, majd szólsz ha van bármi megosztani való, tartsák ezt tiszteletbe, ne kérdezgessenek. És tanulj belőle a jövőre nézve, hogy kivel mit oszthatsz meg.
Na, én mondjuk pont ezért nem mondok SEMMIT otthon. Nemhogy egy lombikot, hanem azt sem, ha a fogamat húzták épp ki, mert másnapra biztosan a fél rokonság tudja.
Anyád bunkó pletykás, te meg felelőtlen vagy, amiért épp neki mondtad el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!