Ebben az esetben szerintetek kinek van igaza?

Persze hogy nem volt gond, hiszen mindenki tudta, hogy csak 3 hét.

Ha anyósodat zavarta is valami nem szólt, mert minek, hiszen úgyis elmentek...Jó, vannak akik már a 4 nap után egymás torkának ugrottak volna így, örülj, hogy nem így történt.

Nem költöznék, a lakást meg magunknak, és nem a lakóknak újíttatom fel...

Ne, szerintem nem jó ötlet.

1. Azért újítottátok fel szépen, hogy albérlők lelakják? Nyilván totál tönkre nem tennék, de mégse les olyan, mint amit most pofoztak ki.

2. Az, hogy 3 hétig esetleg nincs konfliktus 8rossz szájíz, meg lenyelt dolog simán előfordulhatott egyébként is), az nem azt jelenti, hogy hónapokig, vagy "hosszabb" időre már ugyanolyan jó les, és az alkalmazkodás nem őröl fel, miközben ott van a csilivili lakásotok, amit más használ. 3 hétig vendégek voltatok, ha tovább odaköltöztök, már nem vendégek lesztek, hanem betolakodók, akiknek hálásaknak kell lenniük, mert a mama hátán spóroltok.

3. A férjednek igen komoly leválási problémái, "anyucipicifia" szindrómája van, ha fontosabb neki az a pénz, holott nem a szükség visz oda titeket, hanem a több pénz reménye. Az életben nem hallottam még olyat, hogy valaki a felújított lakását otthagyva inkább anyucihoz költözteti a feleségét, meg magát, hogy még többet rakhasson félre. Olyat már igen, hogy a hitelt fizették az albérleti díjból, máshogy nem ment, de ilyet...Van saját lakás, és inkább anyucihoz menne vissza...nem irigyellek...

Azt nem értem, hogy mindenhol azt mondják, 25-30 éve közötti fiatalok egyre nagyobb arányban laknak otthon, mert nincs rá pénzük. A legtöbben a fél karjukat odaadnák, hogy önálló életük legyen, mert a legtündéribb anyuka mellett is mindig gyerek maradsz, akármit csinálsz. Ez pedig bizonyos életkor felett terhes érzés - az én véleményem szerint.

Erre ti felújítotok egy lakást, ami ezek szerint a tietek is, tehát nem albérletbe kellene menni. A férjed pedig képes lenne hazavinni a családját? Nem normális, már bocsánat:D Ott a lehetőség önálló életre, amikor nem máshoz, hanem magatokhoz kell alkalmazkodni. Ahol teszem azt meztelenül járkálhatsz amikor kedved tartja, ahol akkor mosogatsz el/törölsz föl/csinálsz nagytakarítást amikor te akarsz, nem pedig amikor anyuka mondja. Esküszöm, nem értem a férjedet. Nem vágyik önállóságra, magánszférára, egy helyre ahol a kis feleségével élheti a közös életeteket? Kérdezd már meg ezt tőle:)