Őszintén: vannak köztetek olyanok, akik tényleg szeretik a rokonaikat?

Nagybátyámékat bírom, de nem találkozom velük gyakran, a szüleimmel jó a kapcsolatom, velük majdnem napi szinten beszélgetünk telefonon, a tesómmal is. A két nagymamámat is, de velük is ritkán beszélek.

Több rokonom meg nem nagyon van, vagy legalábbis aki van, a nevüket sem tudom.

A férjem rokonságát kifejezetten szeretem. Apósom már előttem meghalt, anyósom is korán, de egy finom kis tündér volt. A férjemék 4-en voltak testvérek, 3 nővére volt, ő kései gyerekként, egyetlen fiúként a lányok kedvence volt. Érdekes, hogy csak az egyik sógornőmnek lettek gyerekei.

Mindegyik sógornőm olyan mint az anyjuk, csupaszív kedvesek, vendégszeretők, jól neveltek. Úgy gondolom 20 év után, hogy engem nagyon szeretnek és jelét is adják. Én is nagyon szeretem mindegyiket, szeretek is náluk, velük lenni, ragaszkodunk egymáshoz.

A saját rokonságom is kulturált, de alig találkozunk, mert szinte mindegyik külföldön él, vagy az idősebbek már meghaltak. De az élőkkel tartjuk a kapcsolatot, beszélünk skype-on, megemlékezünk egymás születésnapjáról, üdvözöljük egymást az ünnepeken és 3-5 évente látogatjuk egymást vagy itt, vagy ott. A kapcsolat a távolságok miatt nem olyan szoros, mint a férjem családjával és más jellegű is, de rosszat nem mondhatok róla.

Az a helyzet, hogy a férjem is és én is nagyon békés emberek vagyunk, a rokonaink is ilyenek, tehát szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Nem keressük senkiben a hibákat, mert mi sem vagyunk hibátlanok, így aztán béke van.

A párom szülei és testvére kifejezetten jó fejek, velük rendszeresen van közös program. Évente néhány alkalommal az unokatestvérei családjával és nagymamájával is van közös program, és akkor az is jó. Viszont az én családomban mindig megvolt a viszály, velük már kevésbé szeretek lenni.

Az a baj a rokonsággal, hogy sokszor fiatalon is megy egymás között a kivételezés és a verseny, és mi gyerekként már ebbe születünk bele, ezáltal kellemetlenné válik az egész kapcsolat. Valamint ugye ez nem választott dolog, hanem kötelező, hiszen csak a vér köt össze.

Mivel nekem gyerekkoromban sosem volt jó a családi kapcsolódásom a rokonokkal, így én ezzel nőttem fel, és nekem fura is, ha valaki annyira ragaszkodik a rokonokhoz... Pedig páromékat látva ilyen is létezik.