Miért van az, hogy Nyugaton dolgozó magyarok pár év múlva szinte teljesen elfelejtik az otthoni rokonaikat és régi nagyon jó barátokat?

Kérdező.

22 éves vagyok. Imádom a nagyszüleimet, de Ajkán laknak én Budapesten, ami annak ellenére, hogy a térképen nincs messze elég sokat kell vezetni, kb 2,5-3 órát plusz egyetem, munka stb... így évente 2-3x megyek.

Mindig megígérem, hogy hívom őket, de még sem teszem, mert folyton elfoglalt vagyok és szimplán nem jut eszembe így ők hívnak.

(Amúgy Hollandiában jártam egyetemre, szóval a kérdésre is válaszolhatnék)

Csak gondolj bele. Ez nem egy nyugaton élő magyar probléma, ez az elfoglalt emberek problémája, akiknek be van osztva az egész napjuk, folyamatosan azon gondolkoznak, hogy "hogyan tovább?", amikor pont nem csinálnak valamit.

Plusz ott a fizikai távolság.

Vannak új barátok, munkatársak, ismerősök, esetleg családot is alapítanak, ezek lefoglalják őket a szabadidejükben.

Van, akinek fontos a régi kapcsolatok ápolása, és rászánja az időt, van, akinek nem. Ha hosszú idő eltelik úgy, hogy nem beszélnek/találkoznak valakivel, lehet, hogy már nem is merik megkeresni, mert hülyén érzik magukat, hogy annyi ideig nem jelentkeztek, vagy félnek, hogy a másik haragszik rájuk ezért.

Nekem is van több külföldön élő régi barátom, aki szinte teljesen eltűnt az életemből. Néha megpróbálok kapcsolatot teremteni velük, de a személyes találkozás hiánya miatt ez már egyre ritkább és őszintén szólva már én is kezdek elfeledkezni róluk. De amúgy a kommunikáció kétoldalú dolog, az itthon élő is megkeresheti a másikat, hogy megkérdezze, mi van vele.