Mit tehetnék, hogy ne használják ki az apámat?

Ő nem tesz semmit, belesüllyedt egy depresszióba anyám halála óta, plusz ehhez jön még egy kapuzárási pánikszerű dolog. Semmit se akar csinálni, mert hogy már jaj de öreg. (Nem öreg.)Semmi se érdekli, konkrétan hagyja hogy az ingyenélő fia, meg annak a barátnője (aki senkije) élősködjenek rajta. Huszonéves kereső emberekről van szó. Tanulni egyik se akart, sőt pont lenézik valamilyen indokból azt, akinek diplomája van és többre vitte pl. engem. Mondván, hogy milyen felesleges az egész, bezzeg a “rendes” munka… úgy érzem tipikus, buta, beszűkült emberek. Csak az egyiknek van egy szakmája, azon úgy rugdosta át anyukám pár éve, a másiknak egy szakmája sincs. Én is évek óta dolgozom, csak éppen a tanulással adtam egy löketet hosszútávon a fejlődésemnek, na meg a fizetésemnek.

A lényeg, hogy élősködnek apámon. A megélhetési költségek felèt nekik kéne fizetni, de konkrétan apámnak a szemét kiszúrják egy nagyon kevés összeggel, ő meg hagyja nekik. Főz rájuk, ellátja őket. Ketten nem fizetnek annyit neki, hogy a rezsi 50%-a meglegyen. Pedig nincs szó róla, hogy ne tudnának rendesen beszállni a dolgokba, ugyanis minden másra tudnak költeni. A luxus dolgokat, új autót, nyaralást, szépészeti dolgokat mindig kipengetik maguknak, de apám meg, mint a birka eltartja őket mégis. Persze plusz munkát kell vállalnia, mert nem jön ki. Pont nyugdíjas létére, amikor kicsit pihenhetne, kikapcsolódhatna végre, kénytelen ezeket eltartani. Szoktam neki adni pénzt, pedig már nem is élek ott, de úgy érzem feleslegesen adok. Nem akarom ennek a két ingyenélőnek tömni a zsebét, mert igazából, amit apámnak adok, azt úgyis ők kapják meg valamilyen formában.

Mit lehet tenni ilyen élősködő emberekkel?! Annyira elegem van belőlük, mert látom apámon, hogy nem szeret konfrontálódni, de közben meg kizsigerelik teljesen és még csak fel sem ismeri a helyzetet a depressziója mélyén. A csaj teljes harci díszben, mindig új ruhák, vakolat, fodrász, műköröm stb., a fia meg új autót vesz magának, nyaralgatnak, addig apám néha napján egy programra se megy el, mert akkor költenie kell. Pl. egy sörözés a barátokkal, kirándulás. A saját autóját nem használja, mert ugye a benzin is drágul, de ezek ketten mindig kocsiban ülnek. A csajt még nem láttam, hogy tömegközlekedésre ült volna. Fuvarozni kell állandóan, mint kiderült apám a “benzinjükre” is volt, hogy pénzt adott.

A csajnak van saját apja meg anyja, azoknak nem élnek a nyakán. Anyukámmal anno abban állapodtak meg, hogy 1 hetet itt, 1 hetet ott laknak. Hát azóta teljesen egészében odatelepedtek a mi otthonunkba, apa nyakába.

Tudom, hogy apa is hibás, hogy hagyja ezt, de valamit csak lehet tenni ilyen emberek ellen. Az egyik a gyereke, oké. De a másik senkije se. Egy idegen. Se én, se az én párom nem élősködünk apán. A pszichológust már ajánlottam apámnak, mondtam ki is fizetem neki szívesen, mert segítene neki hosszútávon. De nem, oda nem akar menni.

Teljesen tanácstalan vagyok már. Jelenleg végignézem, ahogy apám szépen lassan elfogy, ezek meg élnek vígan a nyakán gondtalanul. Legszívesebben kib@sznám őket onnan, hogy tartsák el saját magukat végre, és akkor apa is felszabadul.