Keresztlányom szülei folyton hozzánk akarják passzolni a kislányukat?

Férjem barátja meg a felesége felkért minket tavaly hogy legyünk a kislányuk keresztszülei. Akkor még távolabb laktunk tőlük. Idén sikerült beköltöznünk a házunkba amit felújítottunk, alig 3km távolságra van tőlük. A keresztlányunk 2 éves, van a férjemmel egy nem közös 8 éves nevelt lányom. Mindketten dolgozunk, én 3 műszakban és ha nálunk van a férjem kislánya ahogy tudjuk megoldjuk hogy elvigyük iskolába, elmenjünk érte, délután valamelyikünk tanuljon vele, időt szánjon rá, ellássa. Mindez fárasztó, de természetesen megoldjuk. Idővel közös babát is szeretnénk 3 éven belül. Most hogy ide költöztünk a keresztlányom anyja aki még gyesen van folyamat át akart jönni hozzánk a kislánnyal, mert a férje dolgozik és unja magát otthon. Persze mondtuk hogy nem vagyunk mindig otthon és nem mindig alkalmas sajnos mert mi is dolgozunk és meg kell oldanunk a mi dolgainkat is. Aztán kitalálja folyamatosan hogy a keresztlányom had aludhasson nálunk hogy a férjével el tudjon menni randizni. De ezt havi szinten kb és már eltervezte hogy majd nyáron elmennek nyaralni 5 napra és jó lenne ha itt tudnák addig hagyni a kislányukat. Persze pár órára elvigyázunk rá egy délelőttöt vagy egy délutánt vagy valami de már rendszeresen elvárná hogy itt aludhasson. Mert ők a férjével mennének ide oda amoda. Egyszer osztottuk meg velük hogy elmegyünk a férjemmel kettesben egy hosszúhétvégére azt vágta hozzám ha majd lesz gyerekem akkor majd sehova nem megyek. Mondtam neki dehát ti is mentek azt mondta az már mert a lányuk már 2 éves és rá lehet másokra hagyni. Meg ha mondom hogy most nem tudom vállalni hogy nálunk aludjon mindig ezt hozza fel mi lesz ha meglesz a gyerekünk azt is majd kicsukom hogy most nem alkalmas? Én 24 vagyok, ő meg 42 és teljesen lenéz hogy majd megtanít főzni meg sütni. Mondom neki nem kell mert tudok de akkoris okoskodik hogy ő jobban tud. Meg kiszámolja mikor vagyok szabados neki nincs jogsija és felhív meg ír hogy vigyem már be a városba ide meg oda és ha nemet mondok bepukkad. Teljesen rám van szállva. Ahol laktunk anyósommal laktunk pokol volt. Most végre van saját családi fészkünk de úgy érzem nem teljes a privát szféránk. Szerintetek ha komolyabban elbeszélgetnénk velük meg lehet úszni a cirkuszt meg a sértődést?