Mi legyen a rokonokkal, akik nem akarnak találkozni egymással a temetésen?

Simán megmondanám mindkettőnek, hogy meg vagy hívva, ha akarsz jössz ha nem akkor nem, a másik kitiltva nem lesz.

Aztán majd eldöntik mit akarnak.

Csak a nyitót olvastam el.

Mindenkit tájékoztatnék a temetés helyéről és időpontjáról és kész.

Aki felhívna, hogy X ott lesz-e, annak azt mondanám, hogy nem tudom. (Gondolnék hozzá mást is, de azt inkább nem mondanám ki....)

Hát, ha ezt a helyzetet azonnal átlátom (ami csöppet sem biztos, amikor mély gyászomban megcsörren a telefon), akkor lehet, hogy mindkettőnek azt mondom, hogy igen, ott lesz a másik. Így legalább egyik bunkót sem kell látnom.

És természetesen velük a későbbiekben nem tartanám a kapcsolatot.

Egyébként mennyire közeli rokonaid?

Maradjanak otthon, ne jöjjön el egyik páros se.

Elég neked a fájdalmad, még akkor azon is rettegj, melyik primitív barom rendez jelenetet a temetésen. Aki nem bírja még egy temetésen se visszafogni magát, az maradjon otthon a valagán.

A parte cédula nem “meghívó”, hanem értesítés a búcsúzás helyéről, idejéről. Ha nem rendelsz el szűk és zárt körű temetést, lehetőleg mindekit értesítesz, akinek köze volt hizzá.

Nincs joga másoknak bárkit kizárni, hogy elbúcsúzhasson a szerettétől.

Akit ez zavar, az nem megy el.

A temetés az elhunytról szól, a családjáról, akikkel együtterzünk a gyászukban, nem pedig a perpatvarokban való állásfoglalásról.

Micsoda bunkó az, aki gyászodban még a saját konfliktusainak a terhét is rád akarná pakolni?!

Én azt válaszolnám, hogy engem kíméljenek meg. Aki jön, ott lesz, aki nem, az távol marad.