Normális, ha kiakadtam ezen?
A tatámnak volt egy oldtimer autója, amit sajnos apám örökölt meg jó 10 éve. (Évek óta nem tartom vele a kapcsolatot, mivel alkoholista és bántalmazott.) El akarja adni ezt az autót, mert annyi adósságot halmozott fel, hogy talán ebből kifutja.
Az autó 10 éve csak áll a garázsban, úgy terveztem, hogy majd egyszer kipofozom és használom, de sajnos nincs jogosítványom még. Azért borultam ki, mert úgy érzem ettől, mintha elvennék az utolsó dolgot is, ami a tatámra emlékeztet, érzelmileg kötődök ehhez az autóhoz. A családom lehülyézett, amiért ezen kiborultam. Mi a véleményetek erről a helyzetről?
Azt ugye tudod, hogy attól hogy egy autó nagyon régi, még nem feltétlenül oldtimer. Komoly feltételeknek kell megfelelnie, hogy megkapja a minősítést, és akkor kaphat OT-s rendszámot is. Azokat nem lehet ám csak úgy otthon "kipofozni". A forgalomba helyezése sem annyira aegyzserű dolog. Tájékozódj: [link]
Ha pedig nincs ilyen hivatalos minősítése, csak egyszerűen egy baromi régi ócska autó, akkor kb. kutyafüle az értéke. Vedd meg párezer Ft-ért apádtól, és "pofozgathatod" ahogy jólesik.
Azt gyanítom, hogy inkább az utóbbi eset állhat fenn, hiszen eleve, ha már vagy 10 év e áll, akkor műszakija is rég lejárt.
Apám a világ legjobb embere volt, de szegény ember volt. Még a lakása is a tanácsé volt, nem hogy autója legyen.
Érdekes, hogy engem mégis tökéletesen emlékeztet apámra a szemüvege, a könyve amit utoljára olvasott és a töltőtolla.
A könyve most is ott van kinyitva, ahol ő abbahagyta, rajta a szemüvege, mellette a töltőtolla.
Te ilyen jellemző apróságokat nem hoztál el emlékül, csak az autóban tudnál emlékezni rá?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!