Normális, hogy ennyire kiakadtak?

Szüleimnél, illetve édesanyámmal és nevelőapámmal lakunk a barátommal pár hónapja egy házban de külön bejáratú lakrészekben. Kölcsönösen nem szívlelik egymást, amit a barátom részéről megértek, mert szüleim elég különcnek mondhatók, sok mindenben érdekesen gondolkodnak, erre most nem térek ki. Egyrészt az lenne a gondom, hogy kezdem unni, hogy én vagyok mindkét félnél az akire rázúdítanak mindent. Magyarul a barátom nekem panaszkodik, hogy milyenek a szüleim, a szüleim meg nekem, hogy nem illik hozzám stb, amit hiába mondanak, mert én döntöm el, hogy kivel érzem jól magam. Egymással szinte nem is érintkeznek. A másik gond, hogy ma volt egy kisbb családi ebéd, amire a barátom nem tudott eljönni; én ezt már jeleztem szüleimnek korábban, hogy valószínűleg nem fog tudni jönni úgy tűnt ezt tudomásul is vették mondták hogy jó, nem örültek, de beletörődtek. És nem csak azért nem tudott jönni, mert nem akar jópofizni, hanem mert fontos dolga is volt ma, reggel úgy ment el hogy megpróbál hazaérni időben. Nem ért haza, erre nevelőapám (akivel sokkal rosszabb a viszonyom mint anyukámmal) letámad , ráadásul vendég előtt, hogy mégis mi baja van a barátomnak velük, hogy nem volt képes jönni mert karácsony van, közben anyum és öcsém próbálta csitítani hogy miért kell ezt most Hozzáteszem, hogy dec. 24-25-26 ami tényleg karácsony, egész nap itthon volt a barátom, arról nem tehetek, hogy nekik pont mára kellett szervezni ezt az ebédet. Elmondtam, hogy nem ért rá, és ennyire ismerem, ha végzett volna a munkájával hazajött volna. Próbáltam én is azért rávenni, hogy jöjjön el, de kényszeríteni se akartam, mert az meg csak konfliktusforrás kettőnk között. Normális ekkora ügyet csinálni egy ilyenből? Egyébként én is utálom az ilyen jópofizós kajálásokat úgyhogy megértem hogy nem akart itt lenni.