Normális, hogy a párom így megalázott engem a rokonaim előtt?

Hát, ez attól függ. Ha a párod kulturáltan fejti ki a más véleményét, akkor azzal semmi baj nincsen. Milyen beszélgetés az, ahol csak helyeselni lehet? (Tudom-tudom, ma a politikában így szokás - nyilván nálatok is politikai téma volt.)

Szerintem neki van igaza, hacsak nem bunkón fejtette ki a véleményét. Ha viszont bunkó, nyilvánvalóan nem lennél vele, nem?

Szomorú h mindenki csak azt látja a kérdében hogy a nő DISZKRÉTEN beleakarta fojtani a szót a pasiba. Az teljesen természetes h mások előtt emiatt a pasas ordibál vele.

Ti rongyok vagytok otthon, hogy nálatok ez helyén való?

Ha a nem tetszését a párotok így reagálja le?

Úgy érted, ha valaki folyamatosan karmol az asztal alatt?

Igen, azt így reagálnám le én is.

A rongy az, aki ezt eltűri, és bocsánatkérően csöndben marad, csak mert "utasította" erre a párja egy kis karmolással...

Jól írta az egyik előző, ez fizikai bántalmazás!

Hogy jut eszedbe kaparászni, eszednél vagy? És ha válaszul kapsz egy nagy büdös maflást, az tetszeni fog?

Meg lehet paskolni, vagy kicsit megszorítani a kezét, de kaparni??? Vagy te így kommunikálsz, hogy testi fájdalmakat okozol?

Azok, akik szerint ez rendben van, úgyszintén idiótán gondolkoznak!

Ti ezt tényleg úgy képzelitwk h belevájta a körmét és véres cafatokra szedte a kezét? Bolhából elefént.

Megint csak a kérdező a xar, miközben a pasas egy idegbeteg

nem azt írtam h a kérdező jól csinálta. (de a kérdés nem is ez volt)

Arra céloztam h a párja reakciója nem normális.

De a gyk-n ugye nem az a lényeg h a kérdésre cálaszoljunk, hanem h a kérdezőt elküldjük melegebb éghajlatra

Más kérdések alatt a legtöbben azon az állásponton vannak, hogy bizonyos témákat jobb gyorsan elterelni, vagy elő sem hozni a rokonságban, mert gyakorlati jelentőségük nincs, viszont mindenki elborzad a másik "hülye véleményén", és ha olyan a mentalitásuk, akkor felindultság, győzködés, veszekedés lesz belőle. Én is ezen az állásponton vagyok.

A politika tipikus példa. Mikor apám hosszabban dicsérni vagy mentegetni kezdi nekem a Fidesz intézkedéseit, legfeljebb annyit mondok neki, hogy nem értek egyet, aztán terelek. De a saját véleményemet el sem kezdem kifejteni, mert meggyőzni úgysem fogom, viszont akkor felpaprikázódik, és annál jobban nyomja, aztán csak engem is felidegesítene. Ha csak egy félmondat erejéig jön ki belőle a hívő, akkor inkább meg sem szólalok, hagyom elszállni a pillanatot, örülök, hogy gyorsan vége. Ha három napig magyaráznánk egymásnak, hogy a másik rosszul gondolja, és egy életre összevesznénk, akkor is ugyanoda tennénk a választásokon az x-et, ahová eredetileg akartuk.

Van, aki meg mindenre ugrik, és hevesen kezdi magyarázni, hogy az nem úgy van. Véleményszabadság ide vagy oda, ez felesleges és gáz, hiszen tudhatná, hogy semmi értelme, csak beledobja a szart a ventilátorba. Nem tudhatjuk, hogy a kérdező párja mekkora vehemenciával, milyen hangnemben száll bele a témába ilyenkor. Meg azt sem, hogy egyáltalán milyen témába. Nem feltétlenül olyan baromi magasztos érték az a bizonyos véleménynyilvánítás.

Tegyük fel pl., hogy lakberendezésről van szó, és a pasi a minimalista vonalat képviseli, a rokonok meg barokkosak. A rokonok megemlítik, hogy a szemközti falra szeretnének venni egy harmincötödik képet, mert így olyan üres, az a szép, ha mindenhol van valami. Értelmes emberek közt erre meg lehet jegyezni, hogy "én az egyszerűt szeretem". De aki nekiáll kifejteni, hogy "így is tele van az a fal, inkább le kéne szedni az összeset, mert ez így nem ízléses, és itt amúgy is minden tele van porfogóval, hogy néz már ki", az nem komplett.

Kérdező, a véleménynyilvánítást illetően vagy igazad volt vagy nem, de a kaparászás nem volt jó megoldás. Egyszerűbb kimondani, hogy ezt a témát most hagyják abba, mert nem akarod, hogy felidegesítsék egymást. Ettől már nem lesz kínosabb a pillanat. A ráförmedés sem szép, de fogjuk rá, hogy kvittek vagytok.