Mit tegyek? Nem akarok igy érezni

Most komolyan, először irigykedsz a barátnődre, hogy neki milyen tökéletes lánya van, neked meg ne, aztán, meg egy olyat idebüfögsz, hogy jobban szereted a lányodat, mint a fiadat?

Alapból nem lehetne egy anyának különbségeket tenni a két gyereke között. De tudod mit, ha a lányodat még jobban szereted, és a fiadat kevésbé, nem tudom (nem is akarom) tudni, hogy a fiadnak milyen élete lehet :(.

Amúgy meg, senki és semmi sem tökéletes. De nyilván, a sajátunknál mindig találunk majd jobbat szebbet, stb.

Aha, az igaz tárgyakra, meg mx. süteményekre.

Egy szülő szemében mindig a saját gyerekének kellene a legszebbnek és legjobbnak lennie. Ilyen meg se szabadott volna fordulnia a fejedben.

Vidd akár magántanárhoz vagy bárhova, de ne éreztesd vele hogy "bezzeg a másik", mert örökös kisebbségi komplexust, megfelelési kényszert, rágörcsölést, teljesítménykényszert alakíthatsz ki benne...

Nem szabad megszégyenítéssel, megalázással "inspirálni" a gyereket.

Ne éreztesd a gyerekeddel azt, hogy nem elég jó, még véletlen se! A saját bőrömön tapasztaltam meg, ezzel csak elrontod a gyerek életét.

Nekem mindig telesítenem kell, a négyes már nem jó, ötös kell, ha hibátlan, akkor kapok egy ügyes vagy-ot. Négyesnél még nem szidnak le, csak látom, hogy csalódnak, ami mindennél rosszabb. Négyes alatt meg jön a miért nem tudsz tanulni, és egyéb finomságok. Ettől folyton úgy érzem, hogy nekem nem szabad hibáznom, és ha mégis elrontok valamit, akkor szétesek és a sírás kerülget. Ha más hibázik az oké, hibázni emberi dolog, de nekem tökéletesnek kell lennem :D

A szemem alatt fekete karikák vannak, a körmöm tövig rágva, körülötte a bőr lekaparva. Pedig amúgy kifejezetten szép kezem lenne. És még ezért is csak szidást kapok :D

Dicsérd meg a négyesért, de akár a hármasért is, és ne szidd le ha annál rosszabb!