Mit tegyek? Nem akarok igy érezni

A saját gyerekedre koncentrálj, és ne méricskéld folyton a másik gyerekhez.

Azt az energiát, amit az irigykedésre fordítasz, használd a gyerek fejlesztésére. Foglalkozz vele.

Az élet nem habostorta.

Neked ezt dobta, lehet, hogy a barátnődnek meg másféle problémái vannak....

De miért álmodsz mintagyerekről, amikor van gyermeked, akinek biztosan van egy csomó jó és szeretnivaló tulajdonsága?

Az ember nem azért szereti a gyerekét, mert kitűnő tanuló, hanem mert az övé.

Meg miért gondolod, hogy mindig így lesz ez?

Dunci kisgyerek nem jelent semmit. Simán lehet felnőttként sokkal szebb, mint a barátnőd lánya.

Másik kislány szőke... most ez komolyan irigylésre méltó? Ne szórakozz már.

Tanulmányi eredmény szintén nem jelent sokat ilyenkor. Simán elképzelhető, hogy a lányod sikeresebb felnőtt lesz.

De számomra ez, ahogy degradálod a kicsidet, nagyon megdöbbentő. Miért van ennyi elvárásod felé? Ha ez családi minta, lehet rajta dolgozni.

Esetleg fókuszálhatnál a saját kölködre a vinnyogás meg az ideális álomgyereked helyett!

Vidd el a gyereked terápiára meg különórákra és sportra! Tölts vele több időt!

Szegény gyerek majd 10 év múlva meg ide írkál a gyakorira, hogy az anyja hogy tönkretette lelkileg és hogyan tegye magát túl rajta...

Nem értem, minek vállal gyereket olyan, aki képtelen a feltétel nélküli szeretetre. Szerencsétlen gyerek életét teszi tönkre.

Érdekes egy anya vagy az biztos. Az én anyám is ilyen volt, hasonlítgatott másokhoz.

Az lett az eredménye, hogy elköltöztem, és azóta sem beszélek vele.

Hát, ha ilyet olvasok, igazat kell adjak, hogy alkalmassági vizsgához kellene kötni a gyerekvállalást...

"A barátnőm éli meg az én álmom egy mintagyerekkel én meg küszködőm folyamatosan" - ez ANNYIRA szánalmas.

Van egy szorgalmas, eléggé jó tanuló, kedves lányod, de ez neked nem elég, mert neked egy SZŐKE, kitűnő gyerek kellene, ráadásul "konyhakészen".

Szedd össze magad, és úgy szeresd a gyereked, amilyen, mielőtt még teljesen összetöröd a lelkét.