Megmondanátok, hogy mi történt, ha jön a számonkérés?

A keresztszüleim 60-as éveiket tapossák, többszörös nagyszülők már.

(egyébként apukám testvére, és az ő férje a keresztszülők)

3 éve született nálunk a gyerek, és mondták, hogy adnak egy jó pár zsák gyerekruhát, amit 0-tól 3 évesig korig jók lesznek. (az unokáiknak vették őket vagy 10-15 éve)

Nos, miután megkaptuk a sok zsák ruhát azt tapasztaltuk, hogy kb mind selejt, beleivódott kosz, (tehát nem mosható) elfáradt anyag, vagy csak szimplán ízléstelen, esetleg némelyik szakadt is.

Úgy raktuk össze a képet, hogy így szabadultak meg a garázsban helyet foglaló zsákoktól, melyek tartalma tulajdonképpen "szemét".

Ezért maximum 2-3 ruhát sikerült kivennünk amire azt mondtuk, hogy vállalható, és kidobtuk az összes többi a fenébe.

Eltelt az évek, a húgoméknál is most jön a gyerek, beszélt nagynénémmel.

Nagynéném pedig felhívott engem, hogy bár nem akar letámadni, de ő úgy gondolta, hogy ha már nem kellenek, mivel kinőtte a gyerek a ruhákat, szeretné ha visszajuttatnánk hozzá, illetve most már a húgomnak adjam oda.

Mert ők ezt már hosszú ideje őrzik, és rengeteg ismerősének adta kölcsön ezeket a gyerekruhákat, de rajtunk kívül mindenki magától visszaadta mikor kinőtte a gyereke, nem kellett szólni.

Hát öö mondom jó, átadom majd neki.

Aztán beszéltem húgommal, annak idején ő is látta ezeket a ruhákat, és ő is azt az álláspontot képviselte, hogy ezek a kukába való ruhák.

Mondta, hogyha meglennének sem kérné, úgyhogy ne fáradjak.

Viszont hozzátette, hogy utánam még újra visszahívta őt nagynéném, és mondta hogy akkor majd én átadom neki a ruhákat, de hogy őt nagyon felháborítja, hogy én nem magamtól adtam vissza ezeket, és majd még beszélni akar erről személyesen.

Nem tudom milyen világban él, és nem tudom hogy megérné e a konfliktust, de ha nekem esik én lehet megmondanám, hogy kidobtam minden a francba, mert koszosak, igénytelenek.

A "nem mindegy a gyereknek amíg kicsi" elvre nekem az a válaszom, hogy akkor nyáron lehet meztelen is a gyerek, télen meg pokrócba csavarjuk, hogy ne fázzon, mert akkor minek ruha.

Szerintem senki sem járatná rongyokban a gyerekét, főleg nem annak tudtában hogy már nem egy embernek volt kölcsönadva (amit én nem is tudtam, csak azt hittem az ő unokái hordták, az még belefért volna, ha olyan állapotúak a ruhák)

Egyébként nagynénémék tehetősek, és mi sem vagyunk használt ruhákra szorulva, csak nem akartam megsérteni mikor elfogadtam.

Most még nyerhetek 3 évet hogy odaadtam a húgomnak, de a húgom sem fogja elvinni a balhét 3 év múlva, hogy ő dobta ki, szóval ha most ennyire ragaszkodnak ahhoz, hogy visszaadjuk azokat a ruhákat akkor előbb-utóbb meg kell mondani, hogy melyik szeméttelepen keresse.

És ezek szerint 3 év múlva sem fogja elfelejteni.

A kérdés igazából, hogy mi legyen szerintetek?

Ha elkap személyesen, akkor mondjam meg neki, amit itt leírtam, vagy a konfliktuskerülés érdekében várjak még 3 évet, hátha-hátha valami miatt elfelejti.

Illetve nem utolsó sorban szerintetek igazam van?

Nekem nem mondta, hogy majd kéri vissza ezeket a ruhákat, akkor nyilván nem dobom ki a kukába.