Hogyan mondjam el ezt neki? Jogos lenne a kérésem, ugye?

A barátom családjáról van szó.Nehéz a helyzet és tudom, hogy teljesen jó megoldás nem létezik rá, de azt gondolom jogos lenne a kérésem. Elég érdekesen élünk és én ezen változtatni szeretnék. Elég kacifántos a helyzet szóval, ha valami nem érthető nyugodtan kérdezzetek. Szóval 2 éve vagyok együtt a barátommal, aki profi sportoló. Amikor megismertem ő a mamájával élt albérletben, mert az anyjának a testvére kisemmizte a mamáját és mivel a barátom gimiben nem akart kolis lenni, így a szülei megkérték a mamáját, hogy költözzön vele albiba abba a városba, ahol továbbtanult. (Messze volt a suli a lakóhelyétől és a koliban nem tudta volna tartani a szigorú étrendet sem, plusz a mama is kiszolgáltatott helyzetben volt.) Aztán nem sokkal azután, hogy összejöttünk már befejezte a sulit és a sport miatt kellett a barátomnak egy másik városba költözni és akkor megbeszéltük, hogy én is költözöm vele, mert itt is tudom azt tanulni, amit szeretnék. Csak, hogy azt nem tudtam, hogy a mama is jön. A mama se tudta, hogy én is költözöm. Néhány hónapot így éltünk aztán a barátom szülei összekaptak és az anyósom is hozzánk költözött. Tehát most egy kis 2 szobás albérletben 4en élünk plusz egy kutyus, ami nagyon nem komfortos. Egy ideje kérem a barátomat, hogy költözzünk el. Nekem otthon (több száz kmre) anyukám egyedül van egy hatalmas házban a húgommal és ráadásul mezőgazdaságból él, szóval el kellene neki a segítség is a földeken, de inkább nyomorgunk egy pici lakásban. Ha nem akar hozzánk költözni akkor legalább éljünk kettesben + a kutyánk. Mindig mondja, hogy így is lesz, de mégse tesz semmit érte. Az anyukája is ki akar menni Németországba dolgozni és akkor megint a mamájával mi lesz? A barátom rajongásig szereti a mamáját és ez természetes is, hisz a mamája a tenyerén hordozza és sokat köszönhet neki, de akkor ez már mindig így lesz? A mamája majd mindig velünk lesz? 22 évesek vagyunk, jól állunk anyagilag (több millió ft megtakarítás) és mégis így élünk. Nagyon szeretem a barátomat és igazán jó a kapcsolatunk, de azt ahogy most élünk már nem bírom sokáig. Vele akarok maradni, a szakítás nem opció. Csak nem tudom, hogyan "szabaduljak meg" a családjától, hisz én hozzá akarok feleségül menni, nem az egész családhoz. Sokszor beszélgettünk már erről, de nem történt semmi változás. Igaz, ha innen elmegyünk a sportot is abba kellene valószínüleg hagynia, de már egyébként is azt mondja, hogy kiégett az egésztől, szóval nem is bánná ezt a részét.Nyáron már szeretnék otthon vagy kettesben élni, de ezt hogyan mondjam el úgy neki, hogy végre komolyan vegye? Tippek esetleg?