Hogyan mondjam el ezt neki? Jogos lenne a kérésem, ugye?

Komolyan a szemedbe nézett és mondta, hogy az ő döntése az, hogy ahova ő megy, a mamája is? Mindig vele fog élni?

Csak mert pont most jöttem rá a saját kapcsolatomban, hogy vannak dolgok, amiken szeretnék változtatni /kommunikáció/ és már azért nyűglődünk egy ideje. Van egy forgatókönyv, felhozom a témát, detektívvé válik, visszatámad, akkor kiabálva mondom el, amiből sírás lesz és akkor végre meghallja mit valóban mondok, együttmüködő lesz és haladunk a párbeszédben. Aztán másnapra elfelejti, és kezdődik elölről, amikor megint besokallok.

És most rákérdeztem, hogy szerinte fog változni, vagy ilyen és kész?

Mert nem baj. Csak akkor mondja meg. Legyen egyenes. Mert az, hogy mindig rábólint és nem történik semmi, idegtépő. Viszont ha őszinte, felvállalja, akkor tudom, hogy nem szeretném folytatni. És ez nem azért van mert ő vagy én rossz emberek lennénk, cs k nem passzolunk. Máshogy állunk a dolgokhoz és békében el lehet válni.

De az a baj, hogy sokan nem is egyenesek, ezért nem lehet se velük, se a kapcsolatban 1-ről a 2-re jutni. És megy az örök körforgás vita, és ez hazavágja mindkét felet.

Kérdezz rá kerek perec, hogy képzeli el? Mindig is a mamájával szeretne élni? Nem fog ebben változtatni?

És lehet, hogy nem tetszik a válasza, de legalább tudod, hogy mire számíthatsz, és ennek fényében el tudod dönteni mit lépsz.

Szoval az o csaladjatol huznad a sajatodhoz. Kicsit sem onzo...

A helyszuket megtudom erteni, de a tobbit nem.

Azért nehéz az objektív válaszadás, mert tulajdonképpen mind a kettőtöknek igaza van:

- Neked, Kérdező abban, hogy szeretnél a pároddal együtt élni. (Az édesanyádhoz költözést nem erőltetném, azért sem, mert hol azt írod, neki szeretnél a gazdaságban segíteni, hol azt, otthon szeretnél műkörmös lenni. A kettő nem hiszem, hogy összeegyeztethető - ez a gondolat még nincs kiforrva.

- A párod részéről ugyanakkor - a leírtak szerint rajong a nagymamájáért, sokat köszönhet neki, és jó a kapcsolatuk - érthető, ha vele szeretne maradni. (Az összekapásról nem tehet, hiába rontotta a helyzetet.)

Miután az "anyósod" nem akar maradni, elképzelhetőnek tartom, hogy a nagymama haláláig a pároddal fog élni, s ha ez neki így jó, akkor nem tudsz mit tenni. "Megszoksz, vagy megszöksz."

Ülj le vele még egyszer, és beszéljétek meg nyíltan, kertelés nélkül, hogy Te nem így képzeled el az életed, és nem akarsz így élni. Erre csak lépnie kell valamit. Ha nem lép semmit, az is egy "lépés".

De tényleg nem értem, miért nem megoldás egy többgenerációs, külön lakrészes ház? Mama ellátja magát, ti meg lehetnétek jobban ketten, és mégis ott lenne veletek a mama is. Kecske is, káposzta is.

Megbeszéltétek, hogy te mész az adott városba, bevállaltad, nem mélyvízbe lettél dobva, tudtad, mire vállalkozol. Önzőség most azt kérni, hogy ja inkább dobjon el mégis mindent a párod, mert te meggondoltad magad.