Fiatal párok, hogyan telik egy hazalátogatós hétvégétek?

Hát, nem fiatal pár vagyok, hanem fiatal pár egyik felének az anyukája :)

Nálunk egyelőre úgy jönnek haza, ha a lányunk hozzánk, a barátja (6 éve vannak együtt, lányom már végzett, a fiú júniusban államvizsgázik) meg a saját szüleihez. Lányomnak annyival egyszerűbb, hogy édesanyám beteg, ezért magunkhoz vettük, így csak a másik nagyit kell beiktatni, de mindig megy hozzá is, akkor is, ha pénteken jön, vasárnap megy is vissza (250 km).

Mivel mindketten imádnak főzni, nem visznek semmit, cserébe ilyenkor olyant szoktam főzni, amit ők kis mennyiségben nem szoktak. most pl vadast kértek, azért abból 3-4 szelettel nem érdemes nekiállni.

el nem tudom képzelni, hogyan lesz, ha már nem külön jönnek :)

Nekünk szerencsére csak egy szülőhöz és egy nagyszülőhöz kell járnunk. A párom szülei itt laknak a kertszomszédban. Ez a ház a nagyszülőké volt mármint a párom nagyszüleié és nekünk adták. Eleinte zavart engem hogy itt leszünk a szülők nyakán de azóta már teljesen elfogadtam és egyáltalán nem zavar. Nem járnak a nyakunkra mindenféle hülyeség miatt ha kint vagyunk az udvaron barátokkal stb... akkor sem kukkolnak minket mit csinálunk. Meg ha lesz gyerekünk akkor az nagy segítség lesz mégis hogy itt vannak a közelben ha esetleg úgy alakulna. Annyi hogy minden második vasárnap közös családi ebéd van ott csak simán átsétálunk, megebédelünk beszélgetés stb... akkor párom tesói is leszoktak jönni és ennyi. Meg ha mi elutazunk akkor mégis van kire bízni az állatokat.

Én szüleim 150 km-re laknak tőlünk. Oda 3 hetente szoktunk elmenni úgy hogy pénteken délután munka után hazajövünk összepakolunk állatokat megetetjük, párom szüleinek szólunk hogy mentünk így akkor figyelik az állatokat stb... és indulunk is. A szüleimhez péntek estére szoktunk odaérni akkor kis beszélgetés útközbe vagy megállunk kajálni vagy veszünk valamit és ott esszük meg és ennyi. Aztán szombaton szoktunk olyat hogy lemegyünk a nagyszüleimhez akik a szüleimtől 20 km-re laknak, oda mindig ebédre megyünk utána maradunk egy kicsit, aztán vissza a szüleimhez mivel együtt szoktunk menni, onnan a legjobb barátnőmhöz szoktam átmenni, a párom csak akkor jön ha aa barátnőm párja is otthon van mert akkor van kivel el lennie közös témájuk sok van. De ha nincs ott akkor apárom csak elvisz autóval aztán visszamegy a szüleimhez, ott meg elvan vagy velük, vagy előveszi a laptopot és elfoglalja magát. Amikor én mennék vissza hívom, eljön értem és olyankor kettesbe elszoktunk menni kajálni valami környékbeli helyre. Aztán haza szüleimhez, alszunk és vasérnap délelött szűk családdal kis beszégletés, segítünk főzésbe, ebéd, aztán délután elszoktunk indulni hazafelé, akkor félúton beszoktunk ugrani párom nagybátyához 1-2 órára és akkor onnan nyíl egyenesen haza.

Az én családom Erdélyben él, így évi 3-4x megyek haza, a párom pedig 1x ha tud kivenni hosszabb szabit ehhez. Szóval erről az ágról kb. ennyibe van megoldva.

A párom családja nem bír engem, bár különösebben ők senkit sem. Egy nagyapja él még, de az is 0-24-es ápolásra szorul, így egy speciális otthonba van, ami szintén kb. elérhetetlen kocsi nélkül. Szóval az ottani látogatás évi 2 alkalom maximum.

Viszont ha közel is lenne az én családom, függetlenül attól, hogy szoros kapcsolatba állunk, nem látogatnánk 3-4 hetente. Mi online tartsuk a kapcsolatot, és a szüleim tudják, hogy bármikor feljöhetnek hozzánk Pestre. De biztos, hogy ennyi időt nem tudnánk pláne hétvégéből rájuk szánni. Plusz nekem is még mindkét nagymamám és egy nagyapám él, ők hasonló módon zsarnokoskodnak (bár ők konkrét érzelmi zsarolást nyomnak le ilyenkor, nagyon durván toxikusok) ha arra járunk és netán nincsenek látogatva - amit már csak azért sem akarunk nyilván, mert ennyire toxikus minden más beszélgetés is.

Szóval ha a család látni akar minket, jöjjenek hozzánk. Itt tudnak aludni, enni mi is adunk. De nekünk főleg a fiatalságunk miatt (ami azt jelenti esetünkben, hogy a párom sokat dolgozik, hogy több pénzünk legyen, én pedig egyetemen tanulok, olyan szakon ahol nem csak vizsgaidőszakban kell gürizni) nem tudunk 2-3 hetente órákat rászánni az utazásra és még az ottani bájcsevejre. A legfontosabb dolgokat amúgy is leírjuk a családi messenger csoportba és kb. havi egyszer több órás videochat is szokott lenni.

Csak egy tipp:

Úgy nem tudnátok megoldani, hogy megkérnétek a szüleiteket, ha mentek haza, akkor hívják át a nagyszülőket is egy kis időre?

Mi abban a városban élünk, ahol az én szüleim élnek, így vélük többet találkozunk, anya szinte minden hétvégén hív kajálni, akkor sokszor jönnek bátyámék is a gyerkőcökkel.

Párom szüleihez havonta 1x megyünk, akkor egész hétvégén ott vagyunk péntek munka utántól vasárnap estig, ők 120km-re laknak.

De sosincs ebből probléma, hogy miért nem megyünk többször vagy ilyesmi

Én saját példát nem tudok írni, mert nem vagyok ilyesmi szituációban, de a helyedben nem mennék minden alkalommal a párom családjához is. Minek egyrészt...? Jó, értem én, hogy biztos szívesen látnak, kedvelitek egymást, de mindenki elsősorban a saját családjával foglalkozzon. Elég évente 3-4 napot, hétvégét a másik családjánál tölteni, a többit áldozd a sajátodra, meg a párod is az övére.

A nagyszüleidet ne hagyd ki a látogatásból, ki tudja mennyi idejük van hátra, hadd örüljenek, hogy minél többet láthatnak, ha választani kell, inkább velük legyél többet, a szüleiddel még úgyis lehetsz egy csomót.