Aki nincsen jóban az egyik családtagjával, de a többiekkel jó a kapcsolata, az hogyan oldja meg a hazalátogatást?

Testvéremet sajnos ki nem állhatom.

Nem vagyok én sem hibátlan. De iszonyúan elkényeztették és sokszor az én káromon dőzsölt, a bocsánat szót nem ismeri, a köszönömöt végképp nem. Arrogáns, nem hajlandó dolgozni meg úgy általában a szórakozáson kívül semmit csinálni. A szüleimet viszont szeretem, és vannak otthon kutyák is, akikkel szeretek foglalkozni, meg várnak.

Sajnos elvonulni nehéz, mert szüleimnek kb. egy kis hálószobája van, meg a nappali, tesómé a legnagyobb szoba (kb. 40 m2), az én kicsi szobám meg lomtárnak lett kialakítva, mióta nem lakom otthon (még az ő cuccai is ott vannak).

A dühömet, szorongásomat kéne valahogy legyőzni, de egyszerűen nem megy, annyi igazságtalanság után mindig dühít, ha meglátom, mint egy kiskirály, viszi el a haveroknak a hűtőből a drágább kajákat.

Mondjam meg a szüleimnek, hogy nem szeretem és akkor szóljanak, ha épp nyaralgat, más hogyan dolgozta fel a dühét ilyen esetben?

Ja nem tinifiúról van szó, 27 éves testvérem.