Megbántátok valaha azt, hogy valakivel megszakítottátok a családból a kapcsolatot?
Én is ezt tettem idén, leginkább a barátom és anyám javaslatára.( Az egyik nénikémről van szó). Aki sokáig szidta anyámat, más rokonaimnak s az egyiktől megtudta,így láttam,hogy rosszúl érzi magát ha én beszélek vele, engem is folyamatosan kritizált, ha valamit nem az ő belátása szerint csináltam folyamatosan megszólt...csak az a baj, hogy bácsikámmal tartom a kapcsolatot és azóta, hogy nem keresem a nénikémet nem olyan kedves velem, már ő sem hív engem fel pedig vele eddig nagyon jó kapcsolatom volt, és furán is érzem magam amikor beszélek a bácsikámmal de nénémet nem hívom fel egyáltalán hiába együtt laknak. Ő pl idén miután már kevésbé hívtam a születésnapomra se hívott fel, így én sem őt...bár megint nekem van lelkiismeretfurdalásom, ő van annyira büszke, hogy ne közeledjen és ne próbáljon javítani úgyhogy ezek után megmaradok nekik egy pofátlan valakinek aki fel sem keresi a nénikéjét kb...
Miközben csak elegem lett abból, hogy ha nem vagyok tökéletes a szemükben ontják rám a haragot meg a kritizálást amit meg anyámmal csinált nem elfogadható...hiába velem bánt rosszúl annó, én megbocsájtottam az anyámnak szerintem neki meg nem kellett volna így beszéljen róla folyamatosan. Amúgymeg, amióta tudom az eszemet soha nem hívott magától fel ő, mindig nekem kellett keresnem és apámtól is megkaptam azt folyamatosan, hogy mikor kerested fel őket utoljára? Stb...konkrétan eröltették.
Szerintetek mit kellene tennem? Voltatok hasonló helyzetben? Ti hogy viseltétek utánna a következményeket? A másik féllel tartottátok a kapcsolatot tovább ha együtt lakott azzal akivel megszakítottátok a kapcsolatot?
válasza:Nézd a másik szempontjából.
Én pl ha nagybácsi lennék, a feleségem meg minősíthetetlenül beszélne a szeretett unokahúgommal, aki emitt megszakítaná vele a kapcsolatot, örülnék, hogy velem tartja a kapcsolatot, és keres. Nem pedig leír a feleségem miatt.
Te nagybácsi helyében mit gondolnál?
Tudom, hogy ő mit gondol.
Azt, hogy pofátlan, hálátlan vagyok a nénikémmel szemben, én vagyok a rosszindulatú, a figyelmetlen a nemtörődöm stb.
Mert ők mindig is ezt csinálták, soha nem hibásak semmiben és mindenki meg kell alázkodjon nekik, az ő szótárukban nincs meg a bocsátkérés fogalma, az önvád vagy a szégyen...a szégyen az szerintem meg sem közelíti őket...nem ismerik.
Jóban voltuk, de egy rossz mozdulatot teszek mai napig, akkor csakis az én hibám, soha nem ismerik el és nem látják be a hibáikat...és ez soha nem is fog változni.
Ha én lennék a bácsikám, akkor meg nekem is leesne, de sajnos nem ugyan az a felfogásunk. Önmagukat túl magasra helyezik, én meg az vagyok aki utoljára figyel oda csak magára.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Nem ami nem megy ne eröltessük
Senkinek nem kell a másik zsarnokságát eltürni.Egyenrangú felnött emberek vagyunk
Én pl.ezért szakítottam meg kapcsolatokat!
válasza:Nem, és sosem bántam meg. Édesanyám anyjával szakítottam meg a kapcsolatot.
Elégedettséggel tölt el, úgy halt meg,hogy sosem ismerhette meg a gyerekeimet.
Mi sosem voltunk számára fontosak, sosem voltunk igazi unokák, mert lányok vagyunk, de persze mikor eltörte valamiét akkor jó volt nővérem..
Meg persze amikor panaszkodni kellett, akkor jók voltunk. Mikor hívott minket gyerekkoromban, sosem kérdezte meg, hogy vagyunk, mi van velünk? De azt, hogy az unokatestvéreimmel mi van, vagy a szomszéd Pistával.. Azt elsőkézből..
Édesapámat sosem fogadta el. Rengeteg fájdalmat okozott édesanyámnak a kétszínű áskálódásaival.
A temetésére sem voltam hajlandó elmenni,és a világ egy szebb és békésebb hely lett nélküle.
válasza:Én az anyai nagymamàmmal szakítottam kb hàrom éve. Édesanyàmat a skizofréniàig terrorizàlta. A szüleim miatta vàltak el. Mindig van egy kedvence, pénzéhes.
Igen, emlékszem pozitív dolgokra is, mikor készült, hogy megyek hozzà, vannak róla jó emlékeim is, de sajnos amiket tett, ahogy egyre idősebb lettem, ahogy lelkileg megtiport, az nekem felfoghatatlan. Én ha szeretek valakit, az tudom, milyen, és az ő cselekedeteinek ehhez màr a közelébe sem volt.
Nagyon idős màr, tudom, hogy beteg, tudom, hogy egyszer el fog menni. Àllítólag vàrja, hogy menjek el, hogy làsson, de én nem hiszek ebben. A mai napig úgy vàr, hogy ő bocsàtanà meg nekem, hogy én nem foglalkoztam vele, nem úgy, hogy ő kérne tőlem bocsànatot, amiért tönkre tett. Sok esélyt kapott, és mindig én voltam az, aki odament, de egyszer mindenkinek elege lesz a megalàztatàsból. Nem hat meg, hogy a mamàm, meg az idős kora, ez nem jogosítja fel semmire, arra érdekes mindig volt ereje, hogy màsokat bàntson ...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!