A mi családunkban a nők miért utálják egymást?

Nem tom, de a távoli rokonságunkban van egy idős nővérpáros... Bár úgy tudom jól megvannak egymással, mégis a családjuk felől a többi rokoncsaládhoz mindig valamilyen irigység, vita jött... Tavaly egy rövidebb időre újra előjött ez a régóta szunnyadó negatívság. Meghalt ugyanis egy közös rokon, akinek nem volt gyereke, senkije, szóval sok unokatestvér örökölt... Megint ez a két nő elkezdett ellenségeskedni. Mivel ők ketten vannak testvérek, meg az öröklésben érdekelt szülejük is többen voltak testvérek, nekik csak nagyon pici rész jutott az örökségből. És azokra irigyek, azokkal ellenségesek, akiknek több jutott.

De ki tehet arról, hogy ők ketten vannak? Hát a szüleik! Ki tehet arról, hogy a szüleik is sokan voltak? Hát a nagyszüleik.....

Arra meg nem gondolnak, hogy bár az anyagiakat mindig többfele kellett osztaniuk, de ugyanakkor ott voltak egymásnak mindig.... Márpedig ha többen vannak és jók egymással, és segítik egymást, az sokkal nagyobb kincs, mint ha kevesen lennének, stb. Értitek? Na ők nem...

Mindenesetre két nőről van szó.... Én gyanítom, hogy bár kifele jó viszonyt mutatnak, lehet egymást is utálják.....

A nok ugy altalaban még magukkal sem jonnek ki. Plane mas nokkel. Plane ha menstrualnak epp egyszerre. Ez biologia es nem eloitelet.

Rendesebb IQ val megaldott nôk ezt tompitják.

Ahogy a ferfiak agressziora vannak programozva. Szinten az okosabb kepes odafigyelni ra.

A nők egy kisebb, talán 5-10%-nyi részének van alapból józan esze, a többsége mentálisan egész életében infantilis marad, ezek közül esetleg azok egy része nő fel 60-65 éves korukra, akik több gyereket és unokát kellett, hogy felelősséggel neveljenek, és alapból van intelligenciájuk, és ehhez hozzájött az élettapasztalat.

A nők nagyobb arányban diplomáznak, de sem felelősségteljes munkakörre, főleg nem vezetői munkakörre egy nagyon szűk, talán a fent említett 5-10-os arányon belül is minden negyedik, ötödik kivételével (aki akar, képes és tud vezetni) nem alkalmasak, mert egész életüket az érzelemvezéreltség határozza meg, hírből sem ismerik se a felelősségtudatot, sem az önmérsékletet és főleg nem a pártatlanságot. Súlyos helyzetben hisztérikusan reagálnak, túlterhelésre hisztérikusan reagálnak, vezetőként felfelé nyalnak, lefelé taposnak, nem látnak át kb. semmit, de ez nem is zavarja őket. Ha pedig nőnek nővel együtt kell dolgoznia, élnie, abból csak anyázás-furkálódás-pletykálkodás-hisztizés van.

Ennek oka, hogy mivel genetikusan a nőnek gyermeket kell nevelnie, lelkileg sosem távolodik elegy gyermektől, ezért a nő kicsinyes, önző, szűklátókörű, tervezni nem képes és beszűkült marad, mint egy gyerek. Könnyen sír, könnyen nevet, talán csak annyiban különbözik egy gyerektől, hogy a gyerek még nem bosszúálló, nem jegyzi meg a sérelmeit hosszú távra. Idézet de az alap problémára magyarázat. A konkrét családi körülményeket pedig nyilván nem ismerem.