Mi volt itt a baj? Rosszul reagáltam?

Azért hallgattak el mert észrevették,hogy neked ez rossz és észrevették magukat. Semmi rosszat nem tettél,itt te vagy akit bántottak.

Szerintem itt az egyetlen gáz dolog az volt, hogy a kérdezőt piszkálták. Voltam olyan halotti toron ahol nevettünk is nem azzal van a baj, hogy nevet az ember hiszen ilyenkor jót tesz az ha el tereli az ember a figyelmét. Nevetni temetés után szintén nem gáz sőt nekem pont az tett jót, hogy elvonták a figyelmemet az jobban idegesít, hogy mindenki egymást túlszárnyalva sír. Persze szomorú de sokkal depisebb lesz tőle az ember, ha még a tor is a sírásról szól. Én pl közeli nagyon közeli hozzátartozó temetése meg minden után, a tesómmal együtt fogtuk magunkat és ki mentünk sörözni a haverokkal. Sokkal jobbat tett, mintha haza megyünk és sírunk meg depizünk.

Hát érdekes amit írkáltok. Mikor egy közeli hozzátartozómat eltemettük, azt hittem, meghasad alattam a föld a fájdalomtól. Nem is értem, hogy lehet rá fél órára már vihorászni. 😮 Őszintén nem értem...

A #14-nek igaza van! A halotti torban való vidámság ugyan olyan (csak ellenkező értelemben), mint amikor valaki szomorú egy lakodalomban, keresztelőn, eljegyzési ceremónián!

Nekem ez segített. De nem vagyunk egyformák. :) Én azóta hálás vagyok azoknak az embereknek akik akkor ott voltak és elterelték a figyelmem. Hallottam olyan temetésről is ami inkább buli volt, mert az volt az utolsó kívánság, hogy ne szomorkodjanak. Személy szerint engem jobban zavar a hangos sírás és véget nem érő zokogás ilyenkor. Pl tudom, hogy az a személy se akarná, hogy szomorkodjunk erre pedig egy nagyon közeli ismerős ébresztett rá, igaza volt a temetést végig sírja/zokogja az ember fájdalmába de kell hogy el terelődjön a figyelem ilyenkor, többet használt nekem mint ártott.

Igen. Mert azok az emberek nem tűntek el az életemből utána. Mellettem voltak és az élet megy tovább és én pozitív ember vagyok. Tudom, hogy pl hogy nem lehet életem végéig szomorú, akkor sem ha az elhunyt nagyon közel állt hozzám, hiszen ő sem akarná hogy szomorkodjak, hiszen velünk marad az emléke.

Nekem mamám volt a mindenem,mert szüleim már nem voltak. Az unokatesóim akik alig ismerték,szó szerint nevetgéltek a temetésén mert utána szülinapi bulit tartottak a haverokkal. ( őket is elhozták a temetésre) .nem tudom minek jöttek el...