Mik a leggyakoribb generációs szakadékok egy családban?

Mi a férjem családja közelében élünk, így inkább őhozzájuk tudom magunkat hasonlítani, az én szüleimmel nem nagyon vannak súrlódások, ahhoz nagy a távolság.

Leginkább azóta jönnek ki a különbségek, mióta megszületett a babám. Anyósom édesanyja gyerekorvos volt, egy másik országban, egy másik korban, azóta rengeteget változott a világ, az aktuális ajánlások, de én magam - szintúgy orvosként egyébként - amúgy sem gondolom, hogy egy csecsemő ellátásához orvosi diploma kellene. Ezt nekik nehéz elfogadni, mindig jönnek az akkori (50-es években divatos) szabályrendszerekkel, holott többször bebizonyosodott, hogy kifejezetten káros volt, mind a gyermek, mind pedig az édesanya számára, az egyetlen haszna annyi volt, hogy a kedves anyuka minél hamarabb mehetett vissza dolgozni (és tették ezt anno, anyósom sógornőm 4 hónapos korában, az anyja 2 hónappal szülés után). Mindig mindent siettetni, erőszakolni akarnak szegény babán, mi hamarabb egyen ezt, igyon azt, üljön, másszon, mindezt a határozott ellenjavaslatok ellenére is erőltetik. Ha ellentmondok, többnyire felhúzzák az orrukat, bár igazándiból én sosem csináltam gondot abból, ha valaki megsértődött rám, mivel én mindig provokációra reagálok, direkt rosszaságból sosem bántok meg senkit.

A helyzet az, hogy náluk kifejezetten ront a szituáción a tény, hogy - és elnézést a kifejezésért - szó szerint a tehén hátsója mellől kerültek be egy orvosi egyetemre, majd egész életükben falun praktizáltak és egyszerű, dolgos embereket gyógyítottak. Nyilván egy ilyen miliőben ők számítottak a tanultnak, az értelmiséginek, ha úgy tetszik, élet halál urai voltak. Gyakorlatilag leéltek úgy egy életet, hogy mindig minden úgy történt, ahogy ők mondták, hiszen ők tudták, a falusi ember örült, ha írni olvasni tudott. Emiatt nem nagyon tudnak mit kezdeni a helyzettel, hogy lehet már nem ők a legleglegek és nem úgy történnek a dolgok, ahogy ők elképzelik. Nyilván a korral egyre rosszabb lesz minden.