Mik a leggyakoribb generációs szakadékok egy családban?

" a fiatalok mindent megtehetnek, akármikor kiccucolhatnak, ezért nincs is annyi tartós kapcsolat"

Van benne valami. Ugyanis szerelem, szex, stb. De van-e közös cél?!

Valamilyen szinten igazuk van. Most önállóban az emberek, könnyebb egyedül is megélni. Nemcsak házasságban elképzelhető az élet. Így mindenki lazábban is veszi a kapcsolatokat.

Persze az sem jó, amit a második írt, hogy ha csak muszájból vannak együtt. De sokan rögtön feladják, nem tesznek a kapcsolatért. Pedig egy kapcsolat sem probléma mentes. Tenni kell azért, hogy jól működjön. Erre sokan manapság már nem veszik a fáradtságot.

És ami a legfontosabb, hogy miközben igyekszel, hogy mindent megteremtesz magadnak, nehogy elillanjon melletted az élet.

2-es, szerintem nem erre gondoltak a szülők.

Hanem, ha üres fenékkel érkezik mindkettő a kapcsolatba és együtt, közös munkával teremtik meg az egzisztenciájukat, az érzelmileg is sokkal jobban össze fogja őket kötni, mintha valamelyiknek van egy lakása, a másik meg odacuccol.

A közös erőfeszítés a közös cél érdekében összetartó erő tud lenni.

Bizony, hogy kicuccolhatnak. Főleg a nők. Van fogamzásgátló; nem születik csak annyi gyerek, amennyit a nő akar. A nő is dolgozik, nem függ anyagilag a férjtől (a számos gyereke okán), és egyáltalán nem kell, hogy a köténye eltakarja a férj félrelépéseit.

Ennek persze a következménye a rengeteg, apa nélkül felnövő gyerek, és a sok mozaikcsalád.

Bár mi elég jól elvagyunk, a legtöbb szakadékot az képzi köztem és nagyanyám között, hogy egészen az ő fiatalkoráig az idősek voltak a "legtöbb tudás birtokában", most meg, hogy ő osztogathatná a tanácsait, itt van az internet és pár kattintással bárminek utánanézhetek, 24 évesen pl több főzési-sütési praktikát tudok, mint ő, aki egész életében háztartásbeli volt.

A családban én vagyok az első aki egyetemre járt és a nagyszüleim még mindig nem tudták feldolgozni, hogy mi az, hogy nem járok be néhány órára. A szüleimnek is nehezen ment, de sokat segített, hogy a fiatalabb munkatársaik megerősítették, hogy ez teljesen normális, illetve mikor látták, hogy 4-5 vagyok így is az adott tárgyból, elfogadták. Nagyimnak 8 általánosa van, papámnak szakmája (ami tök átlagos az ő korosztályuknál), de mindig meg akarják mondani -kéretlenül-, hogyan készüljek a vizsgáimra.

A legnagyobb generációs szakadék: köztem és a nagymamám között 45 év volt.

A gyerekem és apai nagymamája között 65 ev.

Igazából idősebb ember legtöbbször már elkezd befelé fordulni, egy gyerekben nincs meg az az érettség, hogy befogadja azt a kicsit lassu tempot és elettapasztalatot amit az idősebb atadna. Főleg hogy ma a fő jelszó hogy minden ami új az fejlettebb és jobb. Persze az időseknek meg nehezen megy hogy megértsék a változást. De sokszor ha belegondolok tényleg nincs értelme sok új dolognak, csak azért csináljuk új módon mert sokat reklámozták fehér köpenyes szakértők.

Szóval szerintem ez a két dolog a problema: egyre nagyobb korkülönbség és egyre gyorsabban változó világ.