Mit gondoltok erről? Tényleg én vagyok az ünneprontó?

Adott egy viszonylag közelinek minősülő családtag. Korábban karácsony és húsvét kivételével nem láttuk,telefonálni is nagy ritkán telefonált, csak a szülőktől tudtuk, mi van vele. Az idős, segítségre szoruló nagyszüleitől sem kérdezte meg soha, hogy tud e bármit tenni értük, ha valamelyik kórházba került nem látogatta meg. Szóval minden fontosabb volt neki, barátok, utazások, bulik, a rokonságot a "kötelező" ünnepekkor látta csak 1-2 órára. Természetesnek vette, hogy mások majd megoldanak mindent az idősek körül.

3 hónapja azonban mióta megszületett a gyereke napi szinten tud telefonálni, fényképeket, videókat küldeni.

Számomra ez nem fér bele, én megmondtam hogy a "kötelezőkön" túl nem érdekel sem ő,sem a gyereke,nem szeretnék napi szinten képeket nézegetni a gyerekéről. (mielőtt még valaki irigynek titulálna nekem is van 2 gyerekem)

Édesanyám szerint örülnöm kéne, hogy végre nyit felénk. Én azonban továbbra is idegennek tekintem, hiszen eddig semmit sem tudtam róla, nem értem most miért kéne körülrajongnom és napi szinten beszélgetnem vele.