Az normális ha a 13 éves unokahugom azt mondta hogy, semmi élete nincsen, értelmetlen az élete, minden nap ugyanaz van vele, és hogy jobb lenne meghalni?

"Mért nem sportol? Mért nem kézműveskedik? Mért nem zenél? Mért nem tart állatot? Mért nem főz, süt? Mért nem olvas? Mért nem túrázik? Mért nem tanul egy új nyelvet? Egymillió dolgot csinálhatna!"

És miért kell mindent is csinálnia vagy kipróbálnia?

Miért kell elvárni egy 13 évestől, hogy valami világmegváltót vagy fejlesztő tevékenységet akarjon csinálni? Miért erőltetjük azt, hogy kimozduljon a komfortzónájából?

Neki ezek a dolgok nem feltétlenül tesznek jót.

Tudja ő is, hogy ezeket tehetné.

Tudom, hogy tudja, mert 13 évesen én is átolvastam minden blogot ami "mit csináljak szabadidőmbe" vagy "mi legyen a hobbim" jellegű. Mégse lettem volna képes semmire, nem tudtam volna meglépni ezt a lépést, és örülök, hogy nem kezdtem bele, hogy később a társadalom erőltesse ezek művelését.

Nehéz kérdés, mert a caalád dolga lenne rávezetni, hogy mi a gyerek "kattanása", azaz mi az a dolog, amibe magától, kényszer nélkül sok-sok energiát és időt beletesz. Ez mindenkinek más és más, de ha nincsenek széles körben felkínálva a lehetőségek, akkor csak ez az unalmas vergődés folytatódik majd. Amúgy a német iskolarendszerben is lehetnének erre bevett módszerek, szakkörök, foglalkozások stb.

A sokféle iskola melletti elfoglaltság nem azért fontos, hogy irtó okos legyen a gyerek, hanem hogy több mindent kipróbáljon, felfedezze a saját érdeklődési körét, hivatását, helyét a világban. És abból majd kicsírázik egy csomó minden más is, pl. baráti társaság, célok, tervek, jövőkép meg ilyen apróságok. (Az egy félreértés, hogy "ráér eldönteni": itt felfedezésről van szó, ez nem észkérdés, hanem lelki ügy.)

Kérdező, sztem te is segíthetsz neki ebben elindulni, ha veled elbeszélget ilyen dolgokról. Az jó alap, hogy unatkozik. :) Az első lépés ha összeszeditek, hogy miket lenne kedve kipróbálni, mikről álmodozik, mihez vonzódik, mik a főbb érdeklődési körei.