Nem találom a helyem a világban, úgy érzem nem ebben az életben kéne élnem. Normális ez? Több lenn

Nagyon sokan vannak így. Nem tudom, hogy milyen életmódot folytatsz, de kicsit lassíts le, és hagyd, hogy egy-egy dolognak lehetősége legyen megragadni. Ha túl sok dolgot próbálsz egyszerre, akkor a cél az lesz, hogy mindegyik beleférjen a napodba, és a minősége már nem is lényeges. Mintha egy élet során mindenhová el akarnál jutni a világon. Csak arra lenne időd, vagy még arra se, hogy egy fotót lőj, és már futhatsz tovább. Az új dolgoknak soha se lesz vége, 80 évesen is lesz olyan, amit nem próbáltál még ki, tehát ne is törekedj erre. Inkább fele annyi dolgot, de tartalmasabban.

Ha tudományok és művészet, de az se igazán, akkor lehet, hogy csak nem találkoztál még azzal az oldalával, ami megfog. A tudományokat ilyen korban még nagyon felületesen ismerheted, és ez nem lenézés, hanem effektíve kevesebb időt töltöttél az életben hozzá. A művészetek gyakorlásához pedig nem elég a tehetség. Tapasztalnod kell, nyitott szemmel kell járnod, és meg kell látnod a lényeget, az összefüggéseket, és általában azokat a dolgokat, amelyeket fennmaradásra méltónak találsz. Ehhez szintén idő kell. Egyébként ha nálad ez a helyzet, akkor próbáld megtalálni a neked való tudományt, emellett a művészetet autodidakta módon is lehet űzni, akár a tudománnyal párhuzamosan is.

Másrészt simán lehet, hogy aminek az életed fogod áldozni majd, az még nem is létezik. Nézz meg mondjuk egy youtube-hírességet. Az az oldal 15 éve még nem létezett, és neki most ez jelenti a mindent.

A rajongás, a feltétlen odaadás nagyon fontos valami vagy valaki, de leginkább mindkettő iránt. Amíg nincs valami, addig legyen a párod, a családod a valaki.

Néha relaxálj, kirándulj, vagy mássz bele a kádba egy órára, mindezeket kikapcsolt telefon mellett.

Ne hagyd, hogy feszült legyél attól, hogy valamiről esetleg lecsúszol ez által. Ettől nem kell félni, gondolj bele, hogy mondjuk milyen videókat, megosztásokat, sorozatokat néztél 2-3 éve. Gondolom már te se tudod a tartalmukat, baráti körben szóba se kerül, ebből is látszik, hogy csak egy ideig téma, vagyis nem lényeges.

Ha nincs, alakíts ki egy világképet. Ez úgyis változni fog később, de legyen egy elképzelésed arról, ami körül vesz. Olvass, filmezz, kövess blogokat, fórumozz stb. Ha van világképed, barátaid is lesznek, akik hasonlóképpen gondolkodnak, de ugyanúgy lehetnek igazi barátaid az érdeklődési körödnek megfelelően, ha majd kialakulnak.

Merj gyerek lenni. Ez az a korszak, amikor sokan megpróbálnak radikálisan elszakadni a gyerekkoruktól, amit nagyon nem kéne, mert később még annyi lehetőséged se lesz visszatérni, mint most. Nem csak a stresszes és időhiányos "felnőtt életmód" miatt, hanem amiatt, hogy a gyerekként élést bizony el lehet felejteni. Ha később nem hiszel abban, hogy a gyerek szemléletmód jó is lehet, akkor ösztönözni se tudod magad a visszatérésre, ha éppen az esne jól.

Ja, és ne magyarázd be magadnak, hogy minden rendben van. Ha így lenne, nem lenne itt ez a kérdés. Felfújni, és elbagatellizálni ugyanúgy nem érdemes a problémákat. A saját életemből mindkettőt megtanultam, az egyiket egy elbagatellizált problémából, ami aztán rossz pályaválasztásban a fejemre nőtt, a másikat pedig akkor, amikor egyszer volt szerencsém fél napot eltölteni a sürgősségin, és látni, hogy amit nap mint nap összenyavalygok, mennyire semmirekellő hülyeségekből áll.

Az nagyon jó, hogy látod az életed jó oldalát, ezzel már beljebb vagy, mint a magyarok többsége. Én az életem azon oldalára, amit kvázi ingyen (értsd: születéssel) kaptam, örömforrásként és felelősségként gondolok egyszerre. Ez azt jelenti, hogy igyekszem visszaadni belőle valamit. Kezdetnek annyi is elég, hogy feljössz ide, és megválaszolsz néhány kérdést. Sokan csak odafigyelésre vagy vigasztalásra vágynak, ahhoz meg nem kell tárgyi tudás, csak EQ.

De fontos, hogy ne érezd ezt a felelősséget tehernek. Nem a te dolgod, hogy megváltsd a világot. Ha minden nap úgy fekszel le, hogy ma csináltam valami hasznosat, vagy valakinek örömet szereztem, már sínen van az életed.

Remélem azért nem volt annyira közhelyes, amit összehordtam. :) Mindenesetre sok sikert!