Érdemes valamit unokatesómmal kezdeni?

Olvastam: és bőven lejött hogy kotnyeles vagy, holott a tudtodra adta az unokatestvéred, neki így jó a helyzet. Ennek ellenére is agyalsz a dolgon, holott csak békén kéne hagyni.

Utálom az ilyen "jótét" lelkeket, nálunk is van a családban magadfajta. Csak neki az a rögeszméje hogy nem élet az élet ha nem vagyok férjnél, meg nincs kölyköm. Úgyhogy pontosan tudom milyen idegölő elviselni a "jóindulatot" amivel "segíteni" akarnak az emberen. Egyszer-kétszer még jó pofát vág az ember a tolakodásukhoz, de hosszútávon dühítő. Hidd már el hogy ha egy 28 éves ember, - aki képes kőkeményen felelősségteljes munkát végezni - képes egyedül változtatni ha akar, nem szorul a minden lében kapál rokon segítségére.

"csak úgy jó élni ahogy te tarod jónak?" Nem képzeli. Csak gyanúsan nagy számban az embereknek nem jó, ha így élnek. Csupán nem mondják ki hogy rossz, és eközben magukon kívül konfliktus nélkül elvannak mindenkivel és szép csendben, öröm nélkül eltelik az a qwa élet.

"Nőj fel, és hagyd békén azt aki nem igényli a "segítséget"." Aki nem kéri, az nem azonos azzal, aki nem akarja vagy akin lehetetlen segíteni. Aki - több körben - ellenáll a segítségnek, azt el kell felejteni, de van, aki annyira szégyelli a baját, hogy nem hogy mással, saját magával sem meri megbeszélni. Na, erre kell a pszichológus.

"szoktam néha úgy célozgatni, hogy barátnő van-e"

Én hanyagolnám a veled való találkozásokat 1-2 ilyen "célozgatás" (aka bsztatás) után. A saját életeddel törődj, ne mássz bele máséba.

#17-nek kb. igaza van. (Félrenyomtam, bocsánatot kérek.) "az, hogy évente 1 max 2 alkalommal megkérdem", amíg 35+ évesen elvesztettem (Vesztettem?! Vigye!) a szüzességemet, ez egy top 1 kérdés volt, ami miatt bizonyos embereket kerültem. Tudtam, hogy elő fog kerülni ez a kérdés, emiatt egy családi rendezvény elején is kvázi bekiabáltam, hogy "Menyasszonyom nincs. Férjhez menni meg már nem fogok."

41FHET