Más családnál is szinte erény a szegénység?

Alacsony keresetek, frisztraltsag, kilátástalanság, összeomló egészségügy, nem létező szociális háló, az elesettekbe bele rúgnak pluszba, a gazdagoknak nyalnak majd a hátuk mogott a kést állítanak bele.

A kedvencem az amikor elkezdik hogy “nezd a szomszéd lanya sokkal ügyesebb okosabb arányosabb míg te milyen vagy már”. Mindig hasonlítgatnak miközben mindenkinek más lehetőségeket vagyis “kártyákat” oszt az élet. Nincsenek azonos lehetőségek és helyzetek még akkor se ha egy korosztály és azonos utcában laknak.

Nálunk nem. Nem is szeretek olyan emberekkel beszélgetni, akik mindig másra mutogatnak, mert nekik nem elég jó. (Megjegyzem olyan emberekről van szó, akik bőven jó anyagi körülmények közt élnek.) Mi örülünk, hogy jobban tudtunk alkalmazkodni az éppen aktuális viszonyokhoz, mint anno a szüleink. Így magunknak is és a gyerekeinknek is jobb életet biztosítunk. Nem mondom, néha volt olyan érzésem, hogy bár nekem is olyan könnyen jött volna minden, mint a szomszéd Pistikének, akik amúgy nem voltak gazdagok, de magunkhoz viszonyítva annak tűntek. Utólag viszont nem bánom, hogy nem volt könnyű kitörni a csóróságból. Más világból jöttek a szüleink is, akkor nagy divat volt, hogy az állam a segged alá csúsztatja a minimumot, akkor is ha nincs fedezet rá, tehát ők (sokan a korosztályukból) ezt várták volna később is. Az viszont utána mindig az éppen aktuális kormányon múlott, hogy kit támogatott pénzzel. Az én időmben épp a megélhetési szaporodók voltak porondon, akik nem dolgoztak, soha nem is akartak, de mindenhol kiharcolták az utolsó fillér segélyt is. (Írni-olvasni nem tudtak még egy elsős szintjén sem, de a segélyek témakörében alaposan ki voltak képezve.) És persze aki nem kap, az szidhatja a kormányt, hogy neki miért nem jár.

Na, hát én így nőttem fel. Abban az egyben biztos voltam, hogy nem a kormányra akarok mutogatni egész életemben, hogy én miért vagyok csóró. Beletelt pár évembe mire levetkőztem ezt az attitűdöt. Persze, nincsenek azonos lehetőségek és helyzetek. És? Soha nem is voltak, nem is lesznek. Ahogy két teljesen egyforma ember sincs. Miért kéne tudnia ugyanazt az eredményt felmutatnia két teljesen különböző képességű, gondolkodású embernek? Az meg szerintem minden csak nem logikus, hogy azért mert mindig minden a kisemberen csattan, nem azon, aki feljebb jut, ezért mindenki inkább kisember akar maradni. Értem a majmos sztori lényegét, de azt kell mondjam, rég rossz, és nincs is min csodálkozni, ha majmok szintjén éljük az életünket, de legalábbis a kettő faj egy lapon említhető.

Az én családomban szerencsére nem, de a párom családjában abszolút.

Akinek van pénze az semmirekellő, aki irodai munkát végez az semmirekellő, akinek van ideje bármiféle hobbira az semmirekellő, és így tovább. :D Őszintén szólva engem szórakoztat, jókat szoktam rajtuk röhögni mikor belekezdenek.

Ugyanaz, mint az utolsónál. A párom családja nem képes feldolgozni, hogy tanultunk eleget, dolgozunk, merünk váltani, vállalkozni stb és ezért jobban élünk, mint ők, akinek a munka is büdös.

Sokat járunk külföldre (szintén fapadossal gyakran 3 ezres repjegyekkel) és inkább irigykednek meg rossz indulatúak, mint hogy elmenjenek ők is nyaralni, ha erre vágynak.

Bármilyen új cuccunk van, kifaggatnak mennyi volt és fanyagolnak, hogy milyen drága, átvertek, lett volna olcsóbb is.