Van itt olyan, aki a rokonának adott munkát? Hogy sült el?

Én dolgoztam rokonnak (bébiszitterkedés).

Jó volt, szerettem, de ehhez fontos volt, hogy tisztázzuk a kereteket, a fizetést, stb. Tehát pl különválasszuk a heti rendszerességű munkát az "átugrom babázni" alkalmaktól.

Külön tudtuk kezelni a családi kapcsolatot a munkától.

Olyan is volt, ahol ez nem valósult meg (más rokon és homeofice jellegű munka), ott eltolódott a rokoni kapcsolat a munkahelyi kapcsolat irányába, ott nem tudtuk fenttartani az egyensúlyt és a határokat. Más beszédtémánk nagyon nem is volt összejöveteleken, csak az, h h haladok, stb

2x vágott át.

Először is, 1 helyen dolgoztunk. Egy cég volt, villanytszerelni jártunk fel vidékről pestre. Ő jobba volt a főnökkel, regebb óta volt ott. Minden hónapban ahány napot dolgoztunk, annyiszor x ezer ft-ot kaptunk üzemanyagra. Az én autommal jártunk fel, de ő volt a "kasszás" neki lett odaadva a pénz.

Ez addig működött is, míg el nem romlott az autóm. Akkora tétel volt, nem tudtam kifizetni, mentem a főnökhöz, hogy kellene ennyi meg annyi pénz. Elkerekedtek a szemei, mert ő minden hónaoban az üzemanyag mellé adott kopásdíjat is, amit a tesóm minden hónaoban eltett zsebre. Kiszamolva 580ezer ft...

Utana nem beszéltünk vagy 5 évig.

Egy hagyatéki ügy kapcsán talalkoztunk, kibékültünk.

En akkor már vállalkozó voltam. Ő is villanyszerelő, mondta lenne egy csomó meló, tarsuljunk.

Ez ment is egy fél évig. Nem volt rossz, de lehetett volna többet szakítani. Minden melót ketté dobtunk. Mind bevételben mind kiadásban.

Aztán lett egy summás melónk. Ő szerezte. Végeztünk, majd eltűnt napokra. Felvette a pénzt, mint kiderült, aztán eltűnt.

Nekem adóznom kellett utána, az anyagok árát ugye belefordítottam, a haszonból meg semmit nem láttam.

Potom másfél millióval rövidített meg.

2 hónapja, azóta se tudom behajtani rajta.

Az életbe nem fogok megbízni benne többet.

Az lemaradt, a bátyámrol van szó.

6os voltam

Én a másik oldal vagyok, munkát kaptam rokontól. Irodai munka, ő volt nyilván a főnök. Minden kolléga nekem panaszkodott, ha valami nem tetszett nekik, hátha én elintézem a nagynénimmel az ő nyűgjüket.. Én meg két tűz között éreztem magam, mert egyik oldalon szidták nekem a rokonomat, másik oldalon meg nem tudtam elmondjam-e neki, egyáltalán mit és mennyire részletesen.

Néha bízott rám magánéleti feladatot is, pl hozzam el a gyereket suliból, vagy ha behozta az irodába akkor kössem le. Nekem ez nem okozott gondot, ami munkát nem tudtam elvégezni emiatt, azt hazavittem és fizetett túlórában megcsináltam, de el tudom képzelni, hogy nem mindenkinek tetszett volna ez a felállás.

Ami már inkább furcsa volt, ha napközben kimentünk ebédelni valahová, mindig meghívott engem, sosem engedett fizetni, én meg a privát életünkből megszokva ("én vagyok a gyerek és ő a nagynénim") nem is nagyon erőltettem. Ez másnak lehet bökné a csőrét