Anyósom úgy érzem, hogy fúrja anyumat, és nem tudom, hogy csak én érzek így vagy tényleg, mit tehetnék, hogy jobb legyen?

Egyszerűen teljesen elegem van ebből az egész helyzetből. Úgy érzem, hogy az anyósom teljesen kikészít és nem vagyok benne biztos, hogy nem csak az én fejemben létezik ez az egész érzés.

Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy miért érzem így, és nem vagyok benne biztos, hogy nem csak túlérzékeny vagyok-e.

Olyanokon érzem, hogy pl. közel költöztünk a szülőkhöz (eddig kocsival 1,5 órára laktunk, most 15 percre, ők 10 percre egymás mellett laknak), és azóta azt hallgatom, hogy anyumék is költözni akarnak, ne a közelbe költözzenek, hanem a város másik végébe, és nyilván van mögötte is érv, de amikor eddig azt hallgattuk, hogy mennyire messze vagyunk és költözzünk közelebb, akkor kicsit nyílik a bicska a zsebemben, amikor minden alkalommal elhangzik ez a mondat, amikor találkozunk.

Szintén most 3 hétig minden hétvégén találkoztunk velük és úgy adódik, hogy anyuméknak kellene segítség a jövő héten (elég nagy szívességet kéne bevállalni, nem tudom, hogy mennyire fog menni) és szeretnék segíteni, a férjem is beleegyezett, anyósom meg nem tud egy hétre leállni és hátralépni, hanem apósom szülinapi bulija miatt mondta, hogy menjünk át aznap ünnepelni meg utána hétvégén is, nekem meg záróvizsgám van, lassan azt érzem, hogyha megfeszülök sem bírom. De nem tudom, hogy nem csak én vagyok túlérzékeny.

Mit tegyek? Úgy érzem teljesen elegem van, pocsék feleség, gyerek és meny vagyok és egyszerűen nem bírom elviselni az anyósomat tovább, pedig nem csinál olyan dolgokat, amik ezt az érzést igazán indokolnák.