Segitség? Nem tudom mit tegyek? Anyosom a jobb oldalára lebénult és nekem kéne ellátnom.
Van két kicsim(2,5 éves és9 hos)A sogoromék nekem modják de félek hogy nem fogom birni.Két gyerek +anyosom aki félig béna és minden háztartási munka.
Ne értsetek félre én szeretem anyosomat ha akor mikor megszülettem anyát válaszhatam volna öt válaszotam volna de félek hogy nem fogom birni.Tanácsok hogy mit tegyek?
Szia. Az anyukám is végigcsinálta ezt a nagyimmal 7 évig.. :(( Mi akkor voltunk 1 és 3 évesek a testvéremmel. Ráadásul a nagyim (ő az anyósa volt) ki nem állhatta az anyukámat, és ő mégis így csinálta végig.
Nem lesz könnyű. Az első hetekben fog kiderülni, hogy fogod bírni. Meg nyilván a férjed is be fog segíteni, ha otthon lesz.
A sogorom dolgozik de egy gyerekük van.
ápolo sajnos nem jöhet szoba mert nem tudnánk fizetni.Otthonba pedig nem akarjuk adni.
azért rám terhelödik ez a dolog mert nekünk kertes házunk van jo nagy udvarral és ök panelban laknak.Itt jobban el férnénk.Ide költözne.
Ezt csak te tudod eldönteni... mindenesetre ez egy nagyon nagy döntés és áldozat részedről, végülis feláldozod a további életedet az ő ápolására (persze ha szívesebben vagy vele otthon, mint dolgozol, akkor nincs gond). Szerintem ilyet nem lehet elvárni egy embertől, de ha az otthon és az ápoló ki van zárva, akkor nincs nagyon más lehetőség....
Én nem tudnám bevállalni az biztos... És anyósod lakása? ha azt kiadjátok albérletbe abból nem tudnátod fizetni legalább egy részidős ápolót, aki segít neked?
Hát, nem irigyellek. Tulajdonképpen kapsz/kapnál egy 3. "gyereket".
Megmondom őszintén ,hogy én nem vállalnám el, főleg úgy, hogy a kicsi még nincs 1 éves se. Talán később igen.
Ezt elvárni a másiktól, nem szabadna, mert vagy érzi az ember, hogy végig tudja csinálni vagy nem.
Azt mondd az elvállalásról, amit tényleg érzel. Tapasztalatból írom, hogy nagyon nehéz úgy nevelni, ellátni valakit, hogy nem a saját véred. A férjem féltestvérét vettük még anno magunkhoz, mikor 11 éves volt, sajna meghaltak a szülei. Szóval vagy az intézet vagy mi jöhettünk szóba. Mivel szerettem a férjem azt mondtam, hogy persze, elvállalhatjuk. De megmondom őszintén, hogy most, h kirepült tőlünk, most gondolkodtam el, ha visszamehetnék az időben, sokkal jobban átgondoltam volna ezt az egészet. Saját gyerekvállalás szóba sem jött ez miatt, mert nem tudtuk volna hová tenni. És ezt nagyon sajnálom. (Azóta van 1 20 hós szupi kiscsajom.) Férjem családja elég nagy és mégsem segítettek sokat, pedig mondták!
Ezt nagyon át kell gondolnod. Nem akarlak lebeszélni, de TELJESEN meg fog változni az életed. A Tiéd leginkább, mert Te leszel otthon vele egész nap.
Egyébként arra is gondoljatok, hogy mi lesz, ha visszamész dolgozni? Ki fog róla gondoskodni. Talán azt a megoldást kellene már most elkezdeni.
Sok sikert a jó döntéshez.
A sogoromék azt mondják segitenek majd de nem hiszem inkáb csak lepaszolják nekem.A párom azt mondta én érzem hogy birni fogom vagy nem.Ő ebböl a döntésböl kimarad.Anyosom albérletben lakott ugyhogy a nyugdijábol tudnék felvenni valkit de csak akkor ha nem birom toább.Én ugy döntöttem hogy mivel fontos a páromnak megprobáljuk de félek ha nem birom hogy mondjam meg neki.
totál kész vagyok idegileg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!