Tényleg mi voltunk érzéketlenek?

"Meglehet, hogy reménykedett szegény. Rólam egyszer valaki lemond, az lemondott végleg, én onnantól nem reménykednék semmiben, meg minek is, ha nem vagyok egyedül nélküle?"

Látod Kérdező, itt kezdődik a baj. Te beleszóltál egy olyan dologba, amiről fogalmad sincs. Ha normálisan átgondoljuk a dolgot, akkor ha igazad van, ha nem, nem állt jogodban ebbe beleszólni, mert te nem lettél örökbe fogadva, így ez most olyan helyzet, mintha egy utcaseprő mondaná meg egy szívsebésznek, hogy hogyan is kellene szerinte végrehajtani azt a műtétet.

"Rólam egyszer valaki lemond, az lemondott végleg"

Figyelj, egyetértek, de könnyen mondom, mert rólam nem mondott még le senki. Az anyukám nagyon szeret, és ez adta meg nekem az érzelmi biztonságot ahhoz, hogy azt mondjam, ha valaki lemond rólam, az mehet isten hírével. De ha nem lett volna, aki szeret? Ha nincs meg az az alap, mély biztonságérzet, amit anya ad, hogy engem akartak, és azért hoztak a világra? Máshogy látnék mindent. Ez megint csak empátia kérdése. Hogy nem abból indulok ki, hogy a saját helyzetemből mit csinálnék.

Utólag vágtad hozzá a véleményedet, ráadásul a család előtt, nem előre szóltál finoman.

Tényleg nem érzed a különbséget? EQ negatív vagy, minden hozzászólásodból látszik.

"Aha... Szóval EQ negatív az, aki reálisan látja a szitut és figyelmeztetné a másikat a garantált pofára eséstől."

Igen, EQ szempontjából nem reálisnak és objektívnek kell lenni.

Kérdező, igazad van, írod is, hogy sokan figyelmeztették is. Tehát a sógornőd vagy tisztában volt ezzel, vagy eleve nem érdekelte.

A sógornőd most csalódott, ráadásul eléggé megbántottnak érzi magát a biológiai anyja szavai miatt. Kva nehéz lehet, én sem vagy adoptált, nem is magas az EQ-m, így elképzelni sem tudom, de próbálkozni szabad.

A probléma azzal van, hogy nem ilyen közegben és nem így kell ezt közölni. Hanem ha kettesben vagytok, finoman felhozni, hogy "Nézd XY, nem tudom pontosan hogy vagy vele, de én nem látok rá esélyt, hogy változni fog a kapcsolatotok. Ne légy emiatt ennyire csalódott, mégiscsak nagy esély volt rá, hogyha akkor nem kellettél neki, most sem fog örülni neked. Kevés az olyan, amikor jól alakul az ilyen kapcsolat..."

Más a szitu, de hátha ezt jobban át tudod élni:

A párod megcsalt, emiatt szakítasz vele. De az exed addig addig fűz, annyira teper, hogy mégis megbocsájtasz neki, aztán 2 hónap múlva megint mással találod az ágyban. Átejtve, megsértve, megalázva érzed magad. Szakítotok. Elmész egy családi ebédre, ahol a sógornőd a letörtségedre csak annyit tud reagálni "Mégis mit vártál? Nyilvánvaló, hogy aki egyszer megcsalt, az máskor is megteszi!"

Neked hogy esne? Nem úgy éreznéd, hogy még valaki beléd rúgott?

Az, amikor előre figyelmezteted, hogy valószínűleg pofára esés lesz, ezért ne reménykedjen, az empatikus segíteni akarás.

Amikor már pofára esett, akkor nem illik azt kérdezni, hogy mégis mire számított, mert az már érzéketlen bunkóság. Gondolhatod persze így, reálisan látva igazad is van, de ha kimondod, akkor még te is belerúgsz egyet.