Szerintetek is túlreagálom?

17/L vagyok. A szüleimmel élek, pár utcányira lakik az anyai nagymamám, aki elég ambivalens személyiség. Nem tagadom, hogy nagyon jószíve van, anyámért tűzbe menne, bár ha összevesznek, simán le.urvázza. Apámat mindig nagyon utálta, bár igazából szerintem senki se lenne neki elég jó vő.

Emellett van egy anyai bácsikám, akiért mindig is odáig voltam (normális értelemben), anyám, apám is nagyon szereti. A nagyanyámmal viszont nagyon viharos volt mindig is a viszonya, a saját bevallása szerint mert anyám több szeretetet kapott, meg olyan sztorikat mesélt a nagyanyámról, hogy őt kizárta éjszakára télen, meg a havi vérzéskor sokszor késsel kergette őket.

Mostanában kezdek el felnőttebb fejjel gondolkodni (van még hová fejlődni). Nagyon megdöbbentett, amit a bácsikám mesélt. Anyámat megkérdeztem, ő azt mondja, egy idő után mindent el lehet felejteni. A nagymamámat tegnap megkérdeztem, ő hisztérikusan reagált, hogy hogy képzelek ilyet.

A lényeg, hogy szombaton nagymamámnál aludtam volna, amihez most nem igazán fűlik a fogam, egyrészt, mert mivel a bácsikámat nagyon szeretem, és máig fáj neki az anyja viselkedése, nekem pedig a bácsikám traumája fáj. Kettő, kicsit félek attól, hogy nagyanyám bekattan valamitől (már bőven nem menstruál, de elég idegbajos típus), és ki tudja mi lesz.