Tartanád bizonyos rokonaiddal csak azért a kapcsolatot mert a szüleid az várják el?

Szüleim kiskoromban elváltak anyukámmal éltem, apukámmal tartottuk a kapcsolatot többnyire (voltak szünetek) de a válás után az ő családjával nem volt kapcsolatom. 16 éves koromtól (amikor szerinte már felnőtt vagyok) azt mondta felvehettem volna velük a kapcsolatot... Apukám egyébként Németországban él válás óta, a családtagjai legnagyobb része ugyan így Magyarországon tőlünk jó pár várossal odébb. 16 éves korom óta voltak kísérletei, hogy össze hozza a családot de egyik részről sem hiányoztunk annyira a másiknak, hogy ez hosszú távon működjön az ő közbenjárása nélkül is. Nekik is ugyan úgy azóta is (8 éve) mondogatja, hogy hívjanak fel, írjanak nekem, menjünk el valahova együtt, tartsuk a kapcsolatot, és ugyan ezt nekem is mondja. Én azt érzem nekem ez nem hiányzik, nem ismerem őket, elég nekem csak a családom (anyukám rokonai) ők mindig kiváncsiak voltak rám. Ezt nem merem megmondani apukámnak azóta sem, pedig biztos, hogy a rokonai sem véletlenül nem keresnek maguktól.

Ilyen helyzetben ugyan úgy nem keresnéd a rokonokat és elsunnyognád a dolgot csak mert valljuk be nem is hiányoznak? Vagy megpróbálnád apukád öröméért minimálisan akkor is keresni őket ha ezt ők nem viszonozzák? Vagy teljes erőbedobással azon lennél, hogy behozd az elmaradt éveket hátha egyszer kíváncsiak lesznek majd rád?