Van itt olyan aki a családja egy részével nagyon sokáig nem tartotta a kapcsolatot és úgy nőtt fel, hogy nem ismerte őket?

Pont úgy vagyok, mint #2. Édesapám meghalt, mikor 3 éves voltam, apai nagyszüleim elváltak, nagyapám újra nősült. Ő talán pár alkalommal meglátogatott, onnan tudtam, hogy született még egy fia, aki az én félnagybátyám, ráadásul fiatalabb mint én. Az elmúlt pár évben vele találkoztam néhányszor, de külföldön él nagyobbrészt, nemrég tudtam meg véletlenül, hogy rehabon van egy agyvérzés után. Semmit nem tudok róla.

Édesapámnak volt egy bátyja, aki egyben a keresztapám is volt, vele és a nagyanyámmal 30 évvel később találkoztam újra. Nagyanyám már teljesen demens volt addigra, nem tudta, hogy ki vagyok, pár hónppal később meg is halt. Keresztapámmal párszor beszéltünk, egyszer meglátogattak, aztán meghalt a felesége, nem sokkal később ő is utána ment.

A félnagybátyám révén van elvileg két unokatestvérem, akik fiatalabbak az én gyerekeimnél, még soha nem találkoztam velük. Nyilván nem is lehetne unokatesós kapcsolatunk. Másodunokatesóim talán vannak valamerre, apai nagyanyám révén esetleg, de arról az ágról kb. nulla információm van, még azt sem tuom, hogy nagyanyám testvéreit hogy hívták, ezért nem tudok utánuk nyomozni. Talán egyszer felbukkan valahol, valaki. Talán emiatt is temetkeztem bele nagyon a családfakutatásba, bár egyelőre csak az ősöket tudom összeszedni, most élő rokonokat nem igazán.

#4: Úgy, hogy én 1967-ben születtem. Nagyapám elvált a nagyanyámtól és újra nősült. Az új feleségétől született egy fia 1970-ben.

Rokoni kapcsolatok szintjén a szülő testvére a gyereknek nagybátyja/nagynénje; mivel a fiú az én édesapám féltestvére, ezért nekem úgymond félnagybátyám, ugyanakkor korban fiatalabb nálam. Igazából én viccesen kis-nagybátyámnak szoktam hívni, pont az életkorunk miatt.