Fektessek energiát ebbe a gyerekbe vagy ne?
A helyzet a következő :
Van egy buta bátyám, aki a kisegítő nyolcadik osztályt is csak 18 évesen tudta befejezni, összejött egy szintén kisegítős lánnyal. 18 évesek lehettek, mikor megszületett az első gyerekük, utána jött még egy lány és egy fiú.
Annyira felelőtlenek voltak és buták. A kapcsolatuk nem alakult jól, a nő elhagyta a gyerekeket még 5 éves koruk előtt.
Az apa mivel buta is volt és nem nagyon akarta vállalni a felelősséget, nem úgy nevelte őket, ahogy kellett volna.
A két nagyobb gyerek kezd nagyon elkallódni. A legnagyobb fiú annyira rosszban van az apjával, hogy már nem is laknak együtt. Nővérem vette gyámság alá. Tanulni nem akar, nem jelentkezik be az órákra. A gyámhatóság szerint ennek így javítóintezet lesz a vége. Egyébként gátlástalanul lop is a gyerek. Az apja és az anyja is sokszor lopott a családtól.
A kisebbik lány meg az apja gyámsága alatt van, de mivel otthon nem szeret ő is itt van nővéremnél. Ő bejeltkezik az órákra, de ötödikes léttére, kb harmadikos szinten van. Az apa valószínű, hogy kikezdett a saját lányával nem egyszer. Undorító. Anyukám annyira buta, hogy nem akarta az egészet elhinni se. Tipikus áldozathibaztatás.
Mi próbálunk segíteni a gyerekeknek, de nekem türelmem sincs már. Nem hálásak, nem látod rajtuk, hogy akarnák, hogy jobban tanuljanak.
Viszont, hogy a haverokkal találkozzanak, pasizzanak arra van eszük.
Nekünk is nehéz gyerek korunk volt, szegények voltunk. Anyánk igénytelen volt, buta is. De próbáltunk törekedni rá, hogy a saját környezetünk élhetőbb legyen, tanultunk.
Nyilván nem lett belőlünk ügyvéd, de van szakmánk, dolgozunk. Van hol lakni, eltudjuk saját magunkat látni. Nem sodortuk sose magunkat bajba.
Nyilván nekem is megvan a magam problémái, de emellett idegesít, hogy ennyire buták, igénytelenek is. Ez az egész reménytelen, ha a szülők maguk sem normálisak?!
Foglalkozzam magammal, hogy az én életem jobb legyen és ne görcsöljek ezeken?
Itt a válasz:
"Foglalkozzam magammal, hogy az én életem jobb legyen és ne görcsöljek ezeken!"
Két fogyatékosnak a fogyatékos gyerekéhez, aki ráadásul tökéletesen neveletlen, fejlesztetlen nekem biztos nem lenne türelmem.
Lehet, hogyha a kezdetektől megfelelő intelligenciával, szeretettel, normális családi légkörben nevelkedtek volna, akkor talán lenne bárminek is értelme, de így, hogy nőttek mint a dudva, így totálisan értelmetlen vállalkozás lenne.
Ahogy a mondás is tartja, "Szarból nem lesz katedrális!"
Nem.
Sajnálatos, hogy így alakult az életük, dehát ha másra nem, hát elrettentő példának jók.
Ehhez még szakembergárda is kevés lenne, nemhogy te egyedül.
Kisgyermekkorban (2-8 év) beégő viselkedési modelleket, normákat kellene "átírni".
Szakértelemmel, megfelelő módszerekkel, és az anya / apa teljes megvonásával is évek munkája lenne.
Elvileg a gyámhatóság lenne hivatott erre, ami ugyanúgy működik ahogy a többi állami szervezet is (szarul).
Szóval, a bátyád elhanyagolja a gyerekeket, bántalmazza őket, szexuálisan zaklatja a lányát és az a bajod, hogy a gyerekek ezt rosszul kezelik és reagáljak le???
Gyámhatóságnak jelenteni! Talán még van esélyük egy jó pszichológussal és normális nevelôszülőkkel!
Nagyon felmagasztaljátoka gyámhatóság tevékenységét, közölném midnenkivel, hogy kb annyit jelent egy gyermeknek a gyámhatóság, mint egy hajléktalannak a bebörtönzés.
Kijön belőle, és ugyanott fog tartani, vagy még ott se!
Rendőrként jópár intézetissel akadtam már össze,bűncselekményekből kifolyólag emberi katasztrófák voltak, szó szerint...
Nézd, döntsd el, hogy mennyi energiád van erre. Ezek a gyerekek elég rossz dolgokon mentek keresztül, és valószínűleg a suli is több kudarc nekik, mint nektek volt annak idején, főleg ha a szüleiktől örökölték az értelmi képességeiket. Ha valaki odaadóan foglalkozna velük, akkor mondjuk annyit el lehetne érni, hogy rendesen elvégezzék az általánost, esetleg még valami szakmát szerezzenek és becsületes dolgozóként elhelyezkedjenek. De így se lesz nekik könnyű, még megélni sem.
Ha nem foglalkozik velük senki, akkor nem hiszem, hogy eljutnak eddig. És bizony foglalkozni velük, bátorítani, noszogatni őket nem lesz egy hálás feladat. Mert egy gyengébb képességű gyerek hiába teszi oda magát az iskolában, akkor is csak 3-asokat, maximum 4-eseket fog szerezni. Ami nem egy pozitív visszajelzés, nem túl motiváló. Érthető, ha ezután elmegy a kedve.
Én hagynám az oktatást, meg az iskolábajáratást, max amennyire muszáj, mert kényszerít rá az állam, szerintem számukra a sport lenne a megoldás!
Bármilyen csapatsport, esetleg küzdősport.
Abban még lehetnek sikeresek...
Lehet megköveznek itt,de remélem megérem még hogy nem engedik szaporodni az ilyen véglényeket,hogy utána a sok réti reti az adó fizetőkből tengelengizzen..
Nem a te dolgod. Vissza se nézz...
Foglalkozzam magammal, hogy az én életem jobb legyen és ne görcsöljek ezeken?
Pontosan..
70F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!