Családban azért kell visszafogni magunkat és nem szólni ha valami nem tetszik mert baj esetén csak rájuk számíthatunk?

30 éves vagyok. Nálunk úgy teltek a családi ünnepek, hogy senkinek nem volt kedve a másik pofáját bámulni, mert apám rühellte a nagyszüleimet és fordítva is igaz volt. A 2 szülőm szülei is utálták egymást, de üljünk össze és játsszuk el, hogy normális család vagyunk. Az egyik nagyapám folyamatosan beszólogatott mindenkinek, de mindenkinek tűrnie kellett, mert hát ő a papa, tudjuk milyen, ilyen a stílusa.

30 éves koromra jutottam el oda, hogy elegem lett a képmutatásból, én nem fogok jópofizni senkivel csak mert családtag és nem, nem számíthatok rájuk (leszámítva anyukámat és a testvéremet) ha baj van, de nem is kérnék soha segítséget.

Az nem család (de ezt elmondtam mindenkinek), amikor az év 364 napján pofázunk a másik háta mögött, belekötünk a másikba, aztán karácsonykor pár fotó meg vacsi erejéig összeülünk és úgy teszünk, mintha szeretnénk egymást.

Mi nagyon csúnyán összevesztünk többször is mert nagyon máshogy látjuk a dolgokat, ettöl őszinte a szeretetünk mert el merjük mondani a másiknak a véleményünket.

Nem is tudnám elképzelni ezt az áljópofizást

Szerintem a nagynénikkel van a legtöbb baj (tisztelet a kivételnek). És én is úgy vagyok, ahogy itt írta valaki, hogy ugye én ott voltam baba korom óta, ő már felnőtt nő volt. Persze, hogy csinált velem, amit akart, kiélhette rajtam az összes frusztrációját. És mivel úgy neveltek a szüleim, ezért nem szóltam vissza, mert ebben nőttem fel, ez volt a "természetes".

Én akkor éreztem, hogy valami nem oké, amikor még huszonéves koromban is a "kis hülye taknyos" voltam neki, a vőlegényem előtt is piszkált, "kóstolgatott", szemétkedett.

Nekem is ki kellett volna osztanom, mint ahogy itt egy 25 éves lány írta, csak nem volt annyi vér a pucámban. Aztán amikor már asszonyként, 8 éves kislány anyjaként is b...szogatott a telefonba és sértegetett (úgy, hogy fingja nem volt az akkori életemről, mert közben 150 km-re mentem férjhez), akkor rábaxtam a telefont. Ennek 15 éve.

Lényeg, hogy nem kell tűrni semmit az ilyen beszólogatós, piszkálódós rokonoktól.

(A másik, hogy azért milyen lelkiségre vall, hogy mondjuk a testvére gyerekével ilyen bunkó, mondjuk egy nagynéni? De ez már más téma.)

Az, hogy csak rájuk számíthatunk a bajban, egy jó nagy baromság. Karamboloztunk, a szomszéd adta ide az egyik kocsiját, hogy egyáltalán rohangálni tudjunk ügyeket intézni a biztosítóhoz, másik kocsit venni, stb. Testvéremnek és férjének kettőjüknek összesen 3 (jó) kocsija van, nem ajánlotta fel.

És ez csak egy példa, tele van ilyen esetekkel a padlás.

Felejtsd el, hgoyha segítségre szorulnál, számíthatsz bárkire is magadon kívül, mert általában NEM.

Egyébként, ha valami nem tetszik, ALAP, hogy megmondom, akár keményen, és ha nem ért a szóból, ignorálom, vagy teljesen kizárom az életemből. Lehúzó, bnkó, értetlen emberekre nincs szükségem.